Vas megyei barátom első osztályos kislánya tündérmesékről tanult az iskolában. A tanító néni a szokásos módon elmesélte, hogy az elbűvölő szépségű, repülő, táncoló, fürdőző tündérek a jóakaratú emberek segítői. Másnap az osztályból egy gyermek kérdést intézett a tanító nénihez, aki ekkor már csak annyit mondott, tündérek csak a mesékben léteznek. Amikor barátom kislánya édesanyjának ezt elmesélte, megkérdezte, ha ez így van, akkor kik azok, akik hátul a kert végében laknak.
Dunántúli ismerősöm kisfia mézzel eteti a manókat, akik egy szomszédos fa odvában élnek. Egy idő után a méz elveszíti édes ízét, innen tudja, hogy elfogyasztotta, és készítheti a következő adagot. A láthatatlan világban élő lény nem a méz fizikai, hanem szemmel nem látható éteri testét fogyasztja el.
Békéscsabai ismerősöm kisfiát nemrégiben rendszeresen látogatta egy szakállas bácsi kezében bottal. Többször édesanyja jelenlétében beszélgetett vele, aki persze nem látott semmit, csak kisfia beszédét hallotta. Amikor a nevét kérdezte, azt mondta, ő Vata vezér.
Egy szentmártonkátai tanító néni néhány hónapja arról számolt be, hogy tanítványai nem úgy rajzolják a földet és az eget, mint korábban, és meg is magyarázzák, hogy azért, mert az égi világ közelebb került a földi világhoz.
2011.11.11. Figyeljünk jobban érzékszerveinkre! „A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.” (Mk 10,15.) Aki még nem vette fel a kapcsolatot őrzőangyalával, most minden eddiginél könnyebben megteheti.