A nyáron a Lehel Vezér Gimnázium két tanulója is Franciaországban járt. Kovács Boglárka és Ambrus-Varga Eliza élményeit alább adjuk közre.
**********
Nyári egyetem Boulogne-sur-mer-ben
A nyár folyamán 2 hétig nyári egyetemen vettem részt Franciaországban, Boulogne-sur-mer-ben. Egy pályázattal indult a dolog, amelyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat írt ki. Ehhez francia-magyar nyelvű CV-re és motivációs levélre volt szükség. Majd később egy francia nyelvű elbeszélgetésen is részt kellett vennem. Ezután kaptam a hírt, hogy én vehetek részt a nyári egyetemen egy szolnoki lánnyal.
Délelőttönként irodalom, kommunikáció és nyelvtan órákon vettünk részt francia nyelven, anyanyelvű tanárokkal. Ezek az órák segítettek mélyebben megismerni a francia kultúrát, illetve a hallott szövegértési készségemet nagyban javították, az anyanyelvű környezet miatt. Délutánonként szervezett programokra mentünk, ahol a környék nevezetességeit tekintettük meg. Voltunk halászmúzeumban, tropikáriumban,a tengerparton,háborús bunkerben, kajak-kenuztunk,stb..Mindenhol kaptunk francia nyelvű idegenvezetést, azonban az előadók figyeltek a lassú,érthető beszédre, hogy mindenki megértse őket.
Hétvégén szervezett kereteken belül Párizsba látogattunk,ahol minden fontos helyet megnéztünk számtalan szabadprogrammal, vásárlással.A menü teljesen a francia konyhára épült, minden fajta ételkülönlegességet megkóstoltunk. Az egész napos francia mellett még otthon is a nyelvet gyakoroltuk, mivel családoknál voltunk elszállásolva. A nyári egyetem résztvevői, 28 különböző ország diákjaiból tevődtek össze. A kevert nemzetiségek által a különböző akcentusokat, kultúrákat is meg kellett szoknunk. Nagyfokú önállóságra volt szükség, mert Boulogne-ba repülővel, RER-el,majd vonattal kellett eljutni.
Összességében a nyári egyetem kitűnő volt nyelvtanulás illetve gyakorlás szempontjából, az iskolában tanultakat élesben is kamatoztatni tudtuk. Azonban nekem a francia megértésében adta a legnagyobb löketet a kint tartózkodásom, mert ezt a készséget csakis eredeti környezetben tudja gyakorolni az ember. Remélem, még további tanulmányaim alatt is fogok találkozni ilyen lehetőségekkel.
Kovács Boglárka
**********
Építőtábor Franciaországban
Júniusban alig ért véget az érettségi, amikor értesültem a franciatanáromtól, Konkoly Katalin tanárnőtől egy pályázatról, melynek keretében egy franciaországi építőtáborban lehet részt venni. Először elhessegettem a gondolatot, majd arra gondoltam, hogy ha már 4 éve tanulom a francia nyelvet, most miért ne kamatoztatnám a megszerzett tudást? A francia és magyar nyelvű önéletrajz és motivációs levél elküldése után pár nappal jött is a telefon, hogy kiválasztottak, és augusztusban én leszek az egyedüli magyar, aki részt vehet ebben a táborban.
Az utazás előtti másfél hónap nagy izgalmakkal telt el, tucatnyi e-mailt váltottam a francia szervezőkkel és a Franciaországon belüli utam megtervezése sem ment karikacsapásra. De ezután már tudok önállóan Franciaországon belüli vonatjegyet foglalni és házhoz szállíttatni, és a párizsi tömegközlekedés rejtelmeit is kívülről fújom, mert nem valami egyszerű a jegyrendszerük. Amikor azonban eljött a nagy nap, és a gépen ültem (amit azért is vártam, mert ez volt életem első repülése) megkönnyebbülten éreztem, hogy minden egyenesben van.
Párizsban szálltam le, az első perctől kezdve átjárt a francia életérzés, és Párizs páratlan hangulata. Már ott tudtam gyakorolni a nyelvet, ugyanis nem egyszer meg kellett kérdeznem egy-két járókelőt, hogy merre találom a metrót vagy a buszt, és melyik oldalon kell felszállnom. Meglepően közvetlenek és kedvesek a franciák, előfordult, hogy egy francia nő kérdezte meg tőlem, hogy segíthet-e, biztos elég elveszettnek tűntem. Párizsból vonattal utaztam Thiviers-be, ahol találkoztam a többi táborozóval. Autóval mentünk a célpontba, a Dordogne megyei Corgnac-sur-l'Isle nevű 800 fős falucska mellett található Laxion Kastélyhoz( Chateau de Laxion). Rajtam kívül jött két olasz, két spanyol, két koreai, két szerb, két cseh és öt francia fiatal. Hamar összebarátkoztunk, mindenki nagyon nyitott volt a többiek felé.
A két hét alatt a két hétvégén középkori fesztivált szerveztek, ahol lovasok szórakoztatták a közönséget. Három szabadnapot kivéve, minden nap 5-6 órát dolgoztunk egy kőfal építésén. Bár a tikkasztó hőségben fárasztó volt a munka, mindig jó hangulatban telt el, mert közben énekeltünk, beszélgettünk és egyre jobban megismertük egymást. Minden nap 3 ember alkotta a "cooking team"-et, akik aznap nem dolgoztak, hanem a reggeliért, ebédért és vacsoráért voltak felelősek. Én egy francia lánnyal és egy olasz fiúval kerültem sorra, és a csekély alapanyagokból, amelyek főleg rizs, tészta, zöldségek és tojás volt, rendkívül változatos ételeket tudtunk készíteni, némi újítással, és hozzátéve a saját nemzeti konyhánkból egy kicsit. A délutánjaink és az estéink szabadok voltak és általában kötetlenek, de gyakran szerveztek nekünk közös, de fakultatív programokat. Gyönyörű kastélyokat látogattunk meg, kajakoztunk, bicikliztünk, fürödtünk egy tóban, vagy csak egyszerűen lesétáltunk a faluba és ittunk valamit a helyi kávézóban. Mindannyiunk számára az egyik legjobb este az volt, amikor a faluban meghívtak minket egy rendezvényre, ahol ott volt a falu apraja nagyja. A polgármester köszöntött minket, majd vacsora után élő zenére táncoltunk. Jó volt látni, hogy a fiatalok a világ minden táján ugyanúgy szórakoznak.
Csak ketten beszéltünk franciául a külföldiek közül, a többiekkel angolul beszéltünk. Én főleg a franciákkal és egy olasz lánnyal kerültem közelebbi barátságba, így napi szinten is sokat tudtam gyakorolni a francia beszédet. Az utolsó napon este mindenki készített valamilyen ételt a saját országából, és vendégül láttuk a polgármestert és a falu fontos embereit. Én paprikás krumplit főztem, szerencsére mindenkinek nagyon ízlett.
Életem egyik legjobb két hete volt ez, sosem jártam még ilyen gyönyörű tájakon, és sosem volt még ilyen élményekben részem. Nehéz volt elválni egymástól, mert mindenki őszintén megkedvelte egymást, és a konfliktusoktól mentes két hét alatt nagyon jó kis csapat kovácsolódott össze. A hazafele úton végig kísért az elmúlás keserű érzése, de biztos vagyok benne, hogy ha nem is mindenkivel, de újra fogjuk látni egymást. Ezúton is biztatok minden leheles franciául vagy egyéb nyelven tanulót, hogy megéri befektetni az energiát az idegen nyelvekbe, és muszáj kamatoztatni a tudást, mert hihetetlen jó érzés amikor látod, hogy megérte, és meghozta a fáradság a gyümölcsét.
Ambrus-Varga Eliza