2011. szeptember 23-án a lenyugvó Nap fényében gyülekeztünk, majd a terület megtisztításán, a Jurta felépítésén és a Tér berendezésén fáradoztunk. Miután a szertűznek is megtaláltuk a helyét, elkezdődhetett az átadási ünnepség.
Az ünnepet Terjéki Tünde, Kulturális-, Oktatási-, Sport- és Ifjúsági Bizottság elnöke vezényelte le. A jurtát az Önkormányzat adta át az íjászoknak.
Kezdésként három ifjú hölgy elénekelte nekünk a Jász Himnuszt, majd a jurtát a helyi Plébános Atya megáldotta. Ezt követően az ünnepi beszédet mondott Borbás Ferenc Jászkapitány, - méltatta a jászok összetartását, hagyományait, majd egy oklevelet adott át Fődi Péternek a helyi Íjász egyesület elnökének, amiben emléket állítanak e jeles napnak. Fődi Péter beszéde után Őseink Szer-tartását idéztük fel, tartottuk meg, mai tudásunk szerint.
Beszédemben és a Karácsondi Turul Táltos kör vezetőjének, Bagi Tibornak a beszédében azt igyekeztünk elmondani, hogy mit, és miért úgy teszünk, ahogy tesszük: Maga a Szer – szorzást, többszörözést jelent. A Szertartás – a teremtő erő kiáradásának megtartását jelenti.
A Szeretet – a szer etet, táplál.
A Szervezet – a szer vezet, tehát a teremtő erő a vezető.
A Táltos—egy tálban gyűjti a tudást, és aki kér annak ad belőle.
A Tátos—így is nevezték, aki nyitott, tárt a felső világok felé.
A táltos tanít, gyógyít, a nemzeti értékeket őrzi és ápolja, Isten és ember között segít újra élővé tenni a kapcsolatot. Mindig szeretettel és önzetlenséggel éli életét. Jézus mondotta: ha ketten összejöttök az én nevemben- én is ott vagyok. Így Jézus a Fiú körünkben tartózkodott és mivel nemzeti imánkat, a Himnuszt Kört alkotva kéz a kézben énekeltük el, és a szeretete átjárt mindanyiunkat - amit sokan megtapsoltak.
Édesanyám még kisgyerekkoromban mondta: nézd, Jézus arca minden búzaszemen rajta van. A búzát a magyar életnek is nevezi. Jézus mondta: én vagyok az Út és az Élet. A Búza-mag a földbe hull, az aranyló kalászból, sötétbe kerül, de mivel visszavágyik a fénybe, megmoccan, gyökeret ereszt az anyaföldbe, erőt gyűjt és kitör a sötét földből a fény felé. Alulról Földanya táplálja, fentről Napatya biztatja és fénnyel tölti fel, mígnem ő is kalászt érlel, s -majd- megszakad a töve- megérett. Az ember, learatja, kicsépeli, megőrli, vízzel-, sóval-kovásszal bedagasztja új életre kelti, kemencében tűz-erőben átsüti és kenyérként táplálékul asztalára teszi.
A Szőlő hét méter mélyről szívja táplálékát. Kora tavasszal meg kell metszeni tavalyi vesszejét, mert különben megszakítja magát, annyit terem. Akkor indul fejlődésnek, mikor a Nap már megerősödött. A nap és föld értékeit sűríti kicsi gömbjeibe viszonylag rövid idő alatt. Az ember lemetszi fürtjeit, megdarálja, kipréseli nedveit, hordóba zárja, a föld méhébe, pincébe viszi. Itt megtörténik, a csoda- átváltozik és a mustból borrá válik. Így kerül asztalra.
Az Ember is anyja méhének sötétjében növekszik, majd a fényre születvén végzi a dolgát, melyre a teremtő rendelte.
Jézus mondotta: ez az én testem- a kenyérre mutatva, ez az én vérem- a borra
mutatva -egyétek és igyátok az én emlékezetemre- és úgy szeressétek egymást, ahogy Én szeretlek benneteket.
Meghívtuk a Teremtő Istent és a természeti erőket, áldják meg a kenyeret, a bort és a kis táltoskenyereket töltsék fel a szeretet erejével. Ezek után megtörtük a kenyeret, borba mártottuk és megettük. Emlékeztünk mivégre is vagyunk e földön.
A Kürtszó háromszor szólalt meg az íjászok által, megidézve a föld rezgését és a bőséget - LÉL a lélek leheletével.
A csengők is háromszor szólaltak meg magas hangjukkal az Égiekhez szólva és közöttünk helyet készítve nekik.
A dobok zengése Földanyánknak a szívdobbanásait és a miénket is felpezsdítette.
A Tűz szelleme igen jól érezte magát és jól viselkedett a nap melegét sugározva ránk. Szívünket, lelkünket melegítve a dobok bőrét feszítve.
Zárásként a Székely Himnuszt énekeltük el.
Az emberes hónapokra elvisszük magunkkal az Egy-s-ég, a harmónia, no meg a szer-etet érzését és minden emberre sugározzuk, akivel összehoz a jó sorunk.
Áldást és békességet minden jóravaló embernek.