Aki egy kicsit is ismeri a cserkészeket, az tudhatja már, hogy a mi táboraink túlmutatnak az egyszerű sátrazáson. Mindig egy történelmi korszakba csöppenünk bele, és próbáljuk ez alapján élni a napi tábori életünket. Idén is induláskor derült ki, hogy mi lesz a tábor célja, amikor Rákóczi, Bercsényi pár hadvezér társaságában sétált velünk szembe.
A cserkészek persze tudják, hogy ettől a pillanattól fogva ők kurucok és bizony a labancok az esküdt ellenségeink. Ilyen légkörben indult az utazás az idei táborhelyre, ami a Kiskunsági-Nemzeti- Park homokbuckái között Ágasegyházán volt. A tábor felépítése már egy ekkora csapatnál könnyedén és rutinszerűen megy, főleg ha az alapépítményeket dolgos önkéntes cserkészek pár nappal előbb már kiépítik. Idén újdonságképpen az hatott, hogy a helyi izsáki cserkészekkel táboroztunk együtt, ami mindkét oldalról feladatot jelent, egymás szokásrendszerét megszokni.
Tehát a táborra a hely és a társaság már adott volt. Másik kritikus pont az időjárás meglepetése. Idén az Isten úgy gondolta, hogy a fiatalokat leteszteli egy igen meleg esőmentes időjárással. A meleget álltuk, de nehéz napjaink voltak a napocska miatt. Sosem látott reménnyel vártuk, hogy végre eleredjen az eső, ami végül nem jött össze. Mindenesetre megtanultuk, hogy a meleg is lehet olyan kellemetlen, mint a több napos eső.
A kilenc nap során azért nem maradtunk események nélkül, hiszen nem egyszerű egy kuruc katona élete sem. Miután kiszabadítottuk Rákóczit a tömlöcből és megszabadultunk a labancoktól, jöhettek a dolgos hétköznapok. Ekkor palléroztuk elménket újabb ismeretekkel, mint: tájékozódás, növény- és állatismeret, elsősegélynyújtás, térképtani ismeretek, nyomolvasás. Sportversenyekben összemértük erőnket, úgy, mint zsákba futással, ököltolással, rönkharccal, szivacsdobálással, patkó kitartással és ostor virtuskodással, és akkor még nem beszéltem a nagy méta mérkőzésekről. A hétvégén lelki feltöltődésre is maradt idő, így vendégeink korosztályokra bontva foglalkoztak az ifjú cserkészek szellemi hátterével. Ezt a programot egy hangulatos erdei mise zárta, amit Tamás atyának köszönhetünk.
Persze nem telhet el tábor kézműves program nélkül sem. Ez úttal készíthettünk kuruc sapkát, vagy csuhébabát. Kipróbálhattuk a patkókovácsolást, vagy pótolhattuk az elvesztett nyakkendőgyűrűnket. Miután papírt merítettünk „Mikes Kelemen” megmutatta, hogyan lehet pennát készíteni lúdtollból és azzal, tintával írni. A szokásos fonás és bőrözés már csak hab volt a tortán. Akinek közben maradt ideje kipróbálhatta magát milyen igazi kereskedőnek lenni, így adódott, hogy valaki 30 tallérból 1500-at kereskedett. Persze a labancok időközben újraszerveződtek így sor került a tábor végén egy megütközésre, ahol Rákóczi seregei győzelmet arattak.
Nehéz lenne azt a sok élményt, ami velünk történt belesűríteni egy cikkbe. Javaslom, hogy akinek felkeltettem a figyelmét, keressen egy cserkész ismerőst, vigyen magával több napi hideg élelmet, és csak hallgassa mi is történt az Úr 1703-1710 éveiben Ágasegyházán a jászberényi és izsáki cserkészek táborában.
Természetesen ez a tábor sem valósulhatott volna meg a támogatók felajánlásai, a szülők segítsége és türelme és a vezetők áldozatos munkája nélkül. Áldja meg őket az Isten.
Végezetül pedig: Háromszoros vivát, a nagyságos, a magasságos, tiszteletreméltó II. Rákóczi Ferenc fejedelem tiszteletére és emlékére….
Tarjáni Zoltán
táborparancsnok