Gépész úr, késtek! – szólt az 1000 éves határnál, a magyar címeres, beérkezett vonat vezetőjéhez egy idős, gyimesi csángó ember. – Ne haragudjon bácsikám, de a körülmények nem voltak igazán megfelelőek, de ez tíz perc nem olyan sok – mentegetőzött a mozdonyvezető. – Nem tíz percet késtek, hanem legalább hatvan évet – válaszolt az öreg. Úgy tartja a legenda, hogy ez a beszélgetés valóban megtörtént a zarándokvonat első útján 2008-ban.
.img_assist_custom.jpg "További fotók a Galériában - kattints a képre!")
[2]További fotók a Galériában - kattints a képre!
Péntek reggel indultunk útnak Gyimesek felé. Az a megtiszteltetés ért minket párommal, Antal Tibor hagyományőrző énekes-tanár úr meghívására, hogy táncolhattunk a Gyimesfelsőlokiakkal közösen az 1000 éves határnál gyimesi táncokat. Nem volt rá eddig még példa, hogy a helyieken kívül, velük együtt, valaki más is színpadra lépjen ezen a jeles alkalmon a Gyimesekben. A műsor a zarándokvonatok, a Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz mozdonyainak tiszteletére készült, s Antal Tibor volt a rendezője.
.img_assist_custom.jpg)
[2]
A zarándokok sokaságát a műsor előtt Hende Csaba honvédelmi miniszter, Magyarország delegációjának a vezetője köszöntötte a Kontumáci kápolnánál. Elmondhatatlan érzés volt táncolni a gyimesi csángókkal. Azt az érzést pedig nem lehet szavakkal leírni, mikor Antal Tibor kihangosított énekével együtt, zengte több ezer torok a székely himnusz sorait, verték vissza a hegyek a dallamot egyenes a szívekbe, lelkekbe, s onnan könnycsepp formájában indult vissza a fenyvesek közé, az ég felé a szemekből. Talán ez okozta azt a nagy zivatart mely ezután következett.
[2]
Előző nap Csíksomlyón is megnyílt az ég. Az eddigi tapasztalataim szerint, kevés az olyan alkalom, mikor Somlyón pünkösdkor nem esik valami víz, hó, esetleg jég. Nem tartott sokáig, de igen erős esőzés volt. Hitünk, a magyar nemzet kitartásának jelképe ez a búcsú. Az emberi folyam piros-fehér-zöld színben pompázott, egyházi zászlókkal, keresztaljakkal, helységnévtáblákkal keveregve hömpölygött, szinte elfogyhatatlanul a kegytemplom, a somlyói nyereg felé. Persze ez a búcsú sem mentes a gyönyörű, értéket hordozó, hagyományos árukon kívül a különbözőféle giccsektől.
[2]Fotók: Pomázi Gábor,Kocsán László, Kuli Orsolya
A Gyimesfelsőlokot jelző táblánál meglepődve, de örömteli szívvel könyveltük el, hogy itthonról hazaértünk. Azt sem mondhatjuk, hogy kiszáradt a tinta a testvértelepülési nyilatkozaton, hisz az még nem is került aláírásra, de már ott találjuk a táblán a testvértelepülések sorában Jászberényt. Öten indultunk útnak Pomázi Gábor, a jászberényi mentőszolgálat vezető mentőtisztje, Jákói Sándor az egri mentőszolgálat vezető mentőtisztje, Kuli Orsolya és Kocsán László, a Jászság Népi Együttes művészeti asszisztensei és Pomázi László Jászladányról.
Ezúton engedjék meg, hogy átadjam Gyimesfelsőlokról Tímár Zsombor László polgármester úr, Pap Imre alpolgármester úr, valamint Antal Tibor és Bodor Tibor üdvözletét Jászberény minden lakójának.