A mama erszényéből kikandikáló, fülét billegető kengurukölyök az állatkerti látogatók egyik kedvenc fotómotívuma. A csillogó szemű, selymes szőrű erszénylakók több hónap elzárt, intenzív fejlődés után veszik szemügyre a külvilágot, amikor már egyáltalán nem emlékeztetnek születéskori formájukra. A Bennett kenguru erős babszem méretű a születésekor, leginkább egy rózsaszín hernyóhoz hasonlít, amint vakon tájékozódva az anyaállat erszényébe bemászik és rácsatlakozik a csecsbimbóra. Ha elvéti, nincs menekvés.
Hősünk az első akadályt sikeresen vette, és sürgősen behúzódott a mama biztonságot nyújtó erszényébe. Koszt, kvártély, pucoválás, minden egy helyen.
A mintaszerűen indult történet hamarosan gyökeres fordulatot vett, amikor az anyaállat váratlanul elpusztult. A gondozók egy csupasz, nőstény kölyköt találtak az erszényben, aki - feltehetően a felnőtt Bennett kenguru eldőlésekor - sérüléseket szerzett a fején. A természetben az anyai gondoskodás nélkül maradt kölyökre biztos pusztulás vár, és a szerencsétlenül járt kis jövevény felnevelése az állatkert gondozóinak is alaposan feladja a leckét. Amíg az apróság testtömege el nem éri az 500 grammot, addig minimális esélye van a túlélésre, és a bűvös, fél kilós testtömeg elérése után sem lehet fellélegezni, onnantól kezdve fordulnak csak a biztató irányba az esélyek. A kis kenguru 400 grammról indult.
A Jászberényi Vadaspark csapata, a rossz esélyek ellenére vállalta a kihívást. Az apróságot puha, természetes alapanyagú ruhákba csomagolták, és a pótmama hasára kötötték, aki egész nap a kengurucsomaggal sétált a pólója alatt. Éjszakára egy szigelt falú dobozban, melegvizes palackok felett kihúzott függőágyba telepítették át az apróságot. A szigetelt dobozban beépített hőmérő figyelt. Az első napokban 2 óránként, miniatűr cuclisüvegből 2-3 ml kecsketejet kapott a kis kenguru, ami igencsak ízlett neki. A kecsketej szükségképp megfelel az elárvult kölykök felneveléséhez, de az állatkert megpróbált tejpótlót is szerezni. Kenguru-tejpótlót, az Ausztrál követségen keresztül. Készségesek voltak és segítséget ígértek, a tejpótlót viszont jókora távolságból kellett utaztatni, ezért az érkezése váratott magára. A kis kenguru fején ellátták a zuhanáskor szerzett sebeket.
Kukmukk, aki a nevét Margaréta pótmamától azért kapta, mert gyakorta kileskelt az "erszényből", néhány nap elteltével már a napközbeni etetésenként 6 ml, este 8 ml kecsketej adagnál tartott. A csupasz apróság a hidegre rendkívül érzékeny volt, a fényképezéshez is csak néhány másodpercre lehetett kicsomagolni. Ártatlan tekintet, seprő hosszúságú szempillákkal - olvadnak a nézők rekord sebességgel.
Kukmukk finom bőre egy külön tanulmány volt, a kiszáradás ellen különleges olajjal kenve kellett védeni, egyszer pedig még viszketni is kezdett a tisztára mosott és öblítőzött belső réteg ruhától. Lett is azonnal nagy futás forró vízzel kimosni a ruhából az öblítő maradványait, ami után a kis kenguru is megnyugodott.
Több, mint egy hét telt el éjjel-nappal kétóránkénti etetéssel, tisztogatással, napközben szüntelen kengurucsomag hordozással. Margaréta pótmama rendíthetetlenül kitartott. Kukmukk testtömege el kezdett kúszni a fél kiló irányába.
Sajnos nem érte el. Életének utolsó két napja már nagybetegen, folyamatos, intenzív állatorvosi ellátás mellett telt. Kukmukk tíz nappal élte túl az anyaállat pusztulását.
Bízunk benne, hogy a sorok olvasói között nem lesznek olyanok, akik a vállukat vonogatják, mondván: "minek erőlködtek annyit, tudhatták, milyen kevés esélyük volt". Abban még inkább bízunk, mindenki tiszteleg azok előtt, akik számítgatások helyett azonnal vállaltak minden kényelmetlenséget és kellemetlenséget, és nem akartak veszni hagyni egy súlyos helyzetbe került apróságot.
A fotók egy része és a fenti sorok Dr. Muzsai Andrástól származnak. Bővebb információ és több kép a www.tappancsvilag.hu [2] honlapon.