Nem tehetek róla, kicsit furcsállom a dolgot. Nehezen fogom fel, hogy Jászberény addig süllyed, hogy ne legyen focicsapata. Nem tudom a hátteret, így véleményt sem fogok alkotni a miértről. Illetve…
Olvasom, hogy x mondja, hogy y nagyon hülye, (majd titokban megsúgja, hogy lop is), y szerint viszont x-nek már régen nem szabadna a zöld gyep közelében sem lennie. Tényleg nem tudom, hogy melyiknek van igaza. Mondjuk nem is érdekel: a jelenség a fontos: Jászberényben megszűnik a foci. Mert ugye egy megye kettes bohóckodás már nem lesz foci, ebben egyet érthetünk. Ahhoz nem kell stadion, ahhoz nem kellenek nézők. Ahhoz semmi sem kell, csak tizenegy néhány lelkes (nagyon) amatőr, aki már a kispályán sem férnek be a városi első osztályba.
Ízlelgetem: Jászberény-Szászberek. Hm, csettintek egyet. Izgalmas csata várható. Szászbereken ezer ember él, nálunk huszonhétszer ennyi. De a kasztunk ugyanaz. Mindenki megye kettes. Emlékszem, vagy 15 éve Szolnokon játszottunk egy kispályás focimeccset. Edzők-Újságírók. Jó kis derbi volt, s még győztünk is! (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a firkászok csapata tele volt hajdani labdarúgókkal: Gelei Jóska, Mészáros Géza, Szántai Tibi, hogy csak azokat soroljam, akik így kapásból az eszembe jutnak.) A meccs után odajött hozzám egy öregúr, és azt mondta, hogy ő a Szászberek edzője. Nem akarok hozzájuk igazolni? Mondtam, hogy én az életemben nem voltam igazolt sehol, és nagypályán utoljára gimis koromban játszottam (mondjuk ez is túlzás: kiegészítettem Váradi Gabit, Eszes Bélát, Barna Misit, Göcző Gabit és a többi focihoz értőt.). Mire az öreg: nem baj, megye kettesek vagyunk, oda még maga is jó lesz. No eddig jutott az a csapat, amelyik nem is olyan régen még az NB-II-ben a Fradi ellen játszott. A JSE (vagy Jász Sport).
Jó tudom, a nosztalgia az élet megrontója, nem is értekezem tovább erről. Inkább csak felsorolok. Ide iktatom, hogy az én fiatal koromban milyen sportélet volt Jászberényben. Volt egy magyar bajnok jégkorong csapat. Egy első osztályú kézilabda, egy első osztályú röplabda, és egy másod osztályú focicsapat. Három labdasportban voltunk az elitben, egyben meg közvetlenül a mögött. Ez volt mondjuk két évtizede. Nagyjából tíz évvel ez előtte még maradt egy első osztályú röplabda csapatunk, egy első osztályú teremfoci gárdánk és egy NB-I-B-s női kézi csapatunk, meg egy hol másod, hol harmadosztályú JSE-nk. No akkor hasonlítsuk össze ezt a mai állapottal. Hol a hoki? Hol a kézi? Hol a röpi? Hol a foci? Hol a teremfoci? Ha nem lenne egy másodligás kosárgárdánk, akkor… Mindegy, van.
Mondom, én nem fogok okosokat mondani arról, hogy kik miatt szűnt meg a foci (is) nálunk. De azt ki merem jelenteni, hogy az elmúlt húsz esztendőben tanúi voltunk a helyi (labda)sportélet módszeres szétverésének. (A magam részét vállalom a dologból) Annyira jó lenne, ha elérnénk a mélyponthoz, és innen már felfelé vennénk az irányt. (Ez volt a cikkvégi kötelező optimista mondat.)