Úgy látszik, nem csitul a jászberényi NB III-as felnőtt labdarúgás körül kialakult polémia. Az elmúlt napokban, mindkét fél számára lehetőséget adtunk a kialakult helyzet magyarázására, mint ahogy természetesen olvasói hozzászólásoknak, véleményeknek is szívesen helyt adunk, még akkor is, ha - mint ez esetben - a reakcióra késztető cikk nem a mi honlapunkon jelent meg. Annak ellenére, hogy ilyenkor talán az eredeti oldalon lefolytatott diskurzus lenne az indokolt - az, hogy a válasz közreadására minket kértek meg, talán csak azt bizonyítja, hogy a téma nem hírportál függő, hanem az egész város sportközvéleményét foglalkoztatja.
Már bedobják a népszerű szpíker imázsát is!
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy Gábort, a (tutihir: Nagypályás vetítés, avagy mi lett veled berényi foci) cikk íróját egy színpatikus, nagyszerű sportembernek ismertem meg. Mint városunk szülöttje, ha teheti, megjelenik a jászberényi sportrendezvényeken és rendkívüli karakterével szórakoztatja a berényi sportbarátokat.
Az ünnepek előtt, nem volt szándékomban reagálni a megjelent „jász-siratós” című írására, de végül is, csak megteszem, mert felkavarta bennem a gyermekkori emlékeimet, amikor játszótársaim bemószeroltak és jól tálalva kihúzatták apám nadrágjából a bőrszíjat!
Ez egy színjáték, amit a megszólított sportszakemberek előadtak. A forgatókönyvíró háttér-szerzők már egyeztetéskor elszámolták magukat és a főpróba előtt megbuktak, mert az elképzeléseiket (svédcsavart) nem tudták legyúrni a felnőtt csapat torkán!
Ez az interjúsor, nagyon egyoldalúra sikeredett (vagy ez volt a cél), talán meg kellett volna keresni a másik tulajt, vagy az elmúlt évek parkoló pályára helyezett (érdemei mellett megköszönt) utánpótlás és felnőtt csapatvezetőket, edzőket is, hogy miért hagyták el sikereik színhelyét?
A szakág vezető - amikor megsegítésről beszél - ködösít, hiszen ők voltak az elsők, akik a hátba szúrást megtették a felnőtt csapaton, amikor január 15-én egyoldalúan felbontották az ifi játékosok kölcsönadási szerződését! Ezt úgy hívják: övön aluli ütés!
Három év alatt a „kicsi huszárral” állandó konfliktus helyzetben voltak, amiben persze, mind-két oldal kivette a részét. Ráadásul az önkormányzat egyes politikusai is - a háttérből - tevékenyen részt vállaltak, ami a jelen helyzet kialakulásához vezetett! Ez a folyamat már 2007-ben megkezdődött. Amikor kreált indokok (támogatások lenyúlása) alapján, a „palotaforradalmárok” (az akkori szakág vezetés) alig várták, hogy megszabaduljanak a felnőtt labdarúgástól! A függetlenségi harcukba bevetették (kényszeríttették) az akkori önkormányzati sportért felelős bizottsági elnököt, Szántait Tibort is. Majd eltávolították, parkoló pályára helyezték, az akkori szakág vezetőt Kisnémeth Albertet és megkezdődött az egyoldalú nagytakarítás. Az akkori önkormányzat ellenzéki hátszelével, a Felcsúti Akadémiának egyenes utat nyitottak, és megkezdődött az utánpótlás korú játékosaink exportálása. Cserébe dobtak egy kis koncot, amiből az itt maradt fiatalok semmit nem profitáltak. A vezetők valószínű annál többet!
A felfuttatott eredményesség odáig vezetett, hogy felkerültünk az utánpótlás kiemelt korosztályos bajnokságokba, ahol pofozó gépek lettünk és kétévi keserves szereplésnek, kiesés lett a vége.
Az utánpótlás csapataink jelenlegi bajnokságokban elfoglalt helyezései is torzképet mutatnak, mivel alacsonyabb korosztályos (egy-két évvel) fiatalabb játékosokkal találkoznak mérkőzéseiken. Jelenlegi bajnokságok szintjei megfelelnek csapatainknak, ezt a szakági edzőknek is – bár mily fájó - el kell fogadniuk, vagyis fiataljaink tudásszintje ezt prezentálja, nem többet!
Érzésem az (barátaim információi alapján), hogy illetékes vezetőink háttér beszélgetései, vagy talán már intézkedései is, arra utalnak, hogy beszállunk a kecskeméti „Hírős Akadémia” szervezeti részébe. Magyarázat erre, a januári együttműködési szerződés egyoldalú felrúgása is, amivel ellehetetlenítették a felnőtt labdarúgás létét. Így kézenfekvő, hogy a hírős város irányában megtett lépésekkel, megteremthetik a lehetőségét fiataljainknak, hogy másutt keressék a példaképeket.
Az Utánpótlás szakág vezetés megoldás keresése tehát, csak felszínes képmutatás volt. ”Okos Úr” és cinkostársai ott tettek keresztbe - a felnőtt labdarúgásnak - ahol csak tudtak, azért tartunk itt sajnos!
Egy méltóságában megsebzett berényi focibarát
(Név és cím a Szerkesztőségben)