Olyan emberek is megállítottak az utóbbi időkben, akiket nem is ismerek. Jó szívvel gratuláltak, sokan kik ott voltak, sokan kik el sem tudtak jönni. Nekünk, akik szabadidőnkben időt, energiát, anyagiakat nem sajnálva szerveztük meg 2010 évutolján a rendezvényt, akik örömmel, önzetlen, jó hangulatban adtuk a második Guinness rekordot városunknak, Jászberénynek, ez a legnagyobb elismerés. Köszönjük!
Úgy érzem, minden civil szervező, támogató megérdemli, hogy nevük még egyszer megjelenjen a nyilvánosság előtt. Akik létrehozták a rendezvényt: Szánta Attila (Aranysas Étterem), Csernák István (Pince Kft.), Kovács Róbert (Jász-Plasztik Autócentrum Kft.), Hlavacska Adrián (MagICS Holding Zrt.), Pető Balázs és Erika (Artander Kft.). Itt kell az önkéntes segítőket is megemlítenem: Simon Miki barátomat, ki a dobogókat szállította, Durucz Istvánt, Koczkás Gyurit és feleségét, kik többekkel együtt a regisztráció rendíthetetlen sziklái voltak, Kuli Zsoltit, ki azt pakolt amit éppen kellett, az LVG férfikart, kik vidáman énekeltek, a turai Zagyva Banda zenekart, kik a hideg ellenére húzták a nótáinkat, Nagy András képviselő urat, ki a vacogó rekord-koordinátor urat terelgette, és mindazt az 1500 embert is meg kell említenem, aki velünk volt.
Eljutottunk 2011. január 12. napjához. Önkormányzati ülés. Álmomban sem gondoltam volna, hogy lesz olyan képviselő, ki ebbe a rekordba kapaszkodva próbál példabeszédet tartani. Köszönhetően a televíziós közvetítésnek, gyorsan értesült róla a legtöbb szervező. Meglehet, nem értjük az összefüggéseket, a politikát, melyben előfordul néha, hogy a nem is igent jelent, de egyikünknek sem estek jól az alaptalanul elhangzott mondatok. Ilyenkor gondolkodik el egy vállalkozó azon, hogy érdemes nekem önzetlenül bármit is támogatni? Egy szervező, támogató sem azért csinálta, hogy nevét felolvassák, kitáblázzák az ülésteremben, de azért azt joggal várják, hogy senki ne próbálja Jászberény lakossága előtt az általuk támogatott, sikeresen lezajlott rendezvényt nevetség tárgyává tenni. Pláne úgy, hogy mindent önerőből, önkormányzati támogatásra nem is gondolva, csináltunk meg. Bár az is lehet, hogy mi értettük félre Dr. Gedei József képviselő úr szavait, gondolatait.
Szeretek fotózni, még ha nem is mindig úgy sikerülnek a fotóim ahogy szeretném. (Bár őszintén bevallva néha elfogult vagyok önmagammal szemben.) Annak viszont örülök, hogy a képek nem hazudnak. Így eshetett meg, hogy míg csak kósza terv volt az első Érpart Fesztivál, keresve minden lehetséges helyszínt, fotózgattam. Íme itt egy fotó, az azóta már lecserélt, régi érparti buszmegállóval, de itt most számunkra nem a megálló a lényeges. Kérem a tisztelt olvasót, hogy nézze meg jól a képet, s akinek van türelme, számolja össze mennyi szemét virágzott vígan a zöldterületen. Nyitott szemmel járva nem lehetett nem észrevenni ezeket a természet adta csodákat, s rendezvénynek közel-távol halvány fénye, híre-hamva sem volt.
2009.09.14. - 11 óra 28 perc
Eddigi mindkét rendezvényünkön, mindent megtettünk annak érdekében, hogy tisztán, szeméttől mentesen hagyjuk hátra azt a területet ahol voltunk, ahol élünk, ahol lakunk. Baráth László képviselő úr, ha megengedi, akkor megkeresem a következő érparti rendezvény előtt. Valósítsuk meg együtt az összefogást. Legyen Ön is részese annak az civil összefogásnak, mely során olyan sikeres rendezvények születtek városunkban, mint az Érpart Fesztivál, vagy a Guinness rekord. Jöjjön, húzzunk együtt kesztyűt az Érparti Rendezvénytéren és szedjük a szemetet. De ha lehet, ne csak a rendezvényeken, hanem inkább negyedévente, félévente egyszer, az egész Érparton. Így, együtt, összefogva, egymást segítve tudunk haladni előre. Biztos vagyok benne, hogy példamutatásunkat mások is követni fogják, s minden embertől, aki lát majd minket, kapunk egy szívmelengető jó pontot, egy baráti kézszorítást. Kell ennél több?
Mit válaszolnék, ha megkérdeznék tőlem, hogy látom most, jó ötlet volt-e ilyen vélemények után ezt megszervezni? Azt mondanám, azt mondanánk mindannyian, mind az 1500-an, szemrebbenés nélkül, hogy igen, jó ötlet volt!