Ajánlom a múltat, hogy megmutathassam a jelent. Na ez így egy kissé lükén hangzik beismerem, úgyhogy gyorsan megmagyarázom.
Vágjunk is bele. Amikor egészen ifjú koromban elkezdtem Jászberényben kézilabdameccsre járni, akkor igen jó csapata volt városunknak. A mostani sem rossz persze, de az akkori volt az igazi. 
A lány aki tud repülni
Első osztályú! A teljesítményre, és a ligabesorolásra nézve egyaránt. Abban a csapatban ott volt Pesti Edit is, aki később egy családi eseménynek köszönhetően (lásd még: esküvő) felvette a Turcsányiné nevet. És ahogyan az már az esküvők után lenni szokott a kézis hölgynek gyermeke született, aki a Krisztina nevet kapta.
No itt megint ugorjunk előre pár évet az időben. Vagy négy-öt esztendővel ezelőtt indult egy új műsor az MTV-ben, amely az Izomláz címet kapta, szerkesztője pedig azt a feladatot, hogy a műsorban mutasson be ifjú sportolókat. Lehetőleg olyanokat, akikből valaha még lehet valaki. Mivel a szerkesztőhölgy véletlenül kedves ismerősöm volt meg tudtam győzni, hogy nemcsak Budapesten vannak ám tehetségek, hanem például Jászberényben is. Itt van mindjárt Turcsányiék lánya. A poén az volt, hogy Krisztikét én olyan 8-10 éves korában láttam utoljára, ekkor meg már16 volt. Mit mondjak: öléggé megváltozott az évek alatt. A kis csimaszból szép ifjú hölgy lett. Csak a cserfessége maradt, s amikor arra kértem, hogy töltsünk el egy napot hármasban (ő, én és a kamerám) azonnal igent mondott. A papa (lásd: Turcsányi Béla) meg még azt is megígérte, hogy vállalja a stáb (lásd: Dézsi Zoli) logisztikáját, vagyis hoz-visz bennünket, ahová mondjuk. Hónom alá kaptam az akkor még nem annyira mindennapos kiskamerámat és elkezdtünk forgatni. Mondjuk egy operatőr éppen nem ártott volna a produkcióhoz, de mindenre csak nem lehet közpénze a köztévének… Krisztike tündér volt, minden jelenetben önmagát adta, így megszülethetett az alábbi háromperces szösszenet.
(Ha tehetik, előbb nézzék meg, és azután olvassanak tovább)
http://www.youtube.com/watch?v=0zoXdTc-Okk [2]
"Nem középiskolás fokon"Nos ilyen volt ő pár esztendeje. S mit tesz az ég: Krisztike azóta tényleg kezd befutni. A korosztályos válogatottakkal eljutott több világversenyre, tudtommal még Koreába is. A Vasas azóta sajnos kiesett az első ligából, Krisztikét pedig leigazolta a pár évvel ezelőtti EHF Kupa győztes csapat, a Székesfehérvár. 2010 utolsó napján alkalmunk volt egymással dumálni egy jót, mégpedig a Trió Rádió stúdiójában. Meg kellett állapítanom, hogy a hölgy még inkább hölgy lett azóta. Amiben viszont nem változott: most is épp olyan készséges volt, mint tini korában. Nem tudtam tőle olyat kérdezni, amire ne őszintén válaszolt volna. Például arra is, hogy ha most forgatnánk le róla a kisfilmet, mit nem vállalna el. Azt mondta, hogy a haját a tükör és a kamera előtt nem igazgatná még egyszer.
Arról is mesélt, hogy eléggé kemény az életük a pályán. Január elsején például már edzettek (tudják akkor, amikor az átlag állampolgár éppen a lencsét kavargatja, vagy háborgó gyomrát próbálja nyugtatni valamilyen házilag kotyvasztott csodaszerrel). Megmutatta nekem a karját, pontosabban a karján éktelenkedő 4-5 négyzet centis orbitális kék foltot, benne pár körömnyommal. Nem akárkitől kapta. Mehlmann Ibolya, a sokszoros válogatott kézis hagyta rajta az „aláírását”.
Arra is büszke volt Krisztike (megengedte, hogy úgy hívjam, mint másfél évtizeddel korábban), hogy 
Nem adom a kupám!egyszerre két csapatban játszik. Részint a Cornexiben, részint a Gyöngyösben. Amikor pedig arról faggattam, hogy mikor lesz nagyválogatott, annyit mondott: még nem tudja. Nincs is könnyű dolga, hiszen Vérten Orsolyát kellene kiszorítania. Persze mint tudjuk: teher alatt nő a pálma, s bár Krisztike magasabbra már aligha nő, magasabbra még mindenképpen törhet. Az ország, és Jászberény dicsőségére!
Mit tehet hozzá ehhez a firkász? Hajrá!!!!