A lápi szörny (lánctalpus markolonicus) robosztus, rémisztő valami. Teste acél, lelke meg nincs. Hatalmas étvágyát leginkább iszappal, hínárral csillapítja. Most azonban – ahogy a képen is jól látszik – visszanyalt a fagyi, azaz a lágy posvány. A mohó álattya... Lám a fiatal, rakoncátlan példány képtelen önerőből szabadulni a Zagyva hordalékának öleléséből...
Okosabb, kifejlett társa távolabbról szemléli vergődését, segíteni azonban nem tud. Pedig mint mondottam hatalmas valamicsodák ezek a lápi szörnyek. Így esti fényben meg kifejezetten úgy néznek ki, mint valami prehisztorikus tájon kóborló dinoszaurusz pár. Azok persze már rég kihaltak, mert agyuk nem sokkal volt redőzöttebb, mint egy tekegolyó. Többen például mocsárba fulladtak. Na mondjuk, elnézhetjük nekik, mert nem igen lehettek tisztába a fizika törvényszerűségeivel.
Ugyanakkor a jelenlegi látvány arról árulkodik, hogy talán így, a XXI. század első évtizedének végén is érdemes lett volna előbb gondolkozni, és csak utána cselekedni….
