Nagymamám főzés közben balról jobbra forgatta a fakanalat a tálban, mosogatáskor pedig fordított irányba, jobbról balra a mosogatórongyot. Ha rákérdeztem volna miért így teszi, nyilván nem is tudta volna megmagyarázni, legfeljebb csak annyit mondott volna, „hát, ezt így szoktuk”.
Ma már tudom, hogy a balról jobbra tartó forgásirány, az építő erők, az ellenkezője pedig a tisztító vagy romboló erők iránya. A Nap is balról jobbra halad látszólagos égi útján, így tartja működésben az élet erőit. Egykor, amikor az ökrös fogat jobbra fordult, azt mondták, hogy hajszra megy, ha viszont balra, akkor csáléra. A természet rendje szerint jobbra történő fordulat (Natural Turn) alkotó, teremtő energiákat mozgósít, a balra forgás (Reverse Turn) pedig ezzel ellenkező hatást gyakorol.
Ezzel magyarázhatóak az ősi népek körtáncainak forgásirányai, kolostorok kerengőjében vagy a katedrálisokban végzett imádságos utak balról jobbra tartó irányai, de a freskók vagy történeteket ábrázoló festmények „olvasásának” kulcsát is a balról jobbra tartó mozgásirányok képezik. Bábel tornyának emelkedő útja is balról jobbra körözve vezeti a rajta haladót az ég felé, ilyen irányban haladva követik egymást az égbolt zodiákus jelei, és ilyen irányúnak látjuk távcsöveinkkel az Androméda forgását is.
Arról tanúskodnak a korabeli leírások és újabbkori kutatások, hogy a forgásirányt tekintve az ember számára is a balról jobbra haladó irány volt a természetes, hiszen ez ismétli meg kozmikus forgásrendet. Egy ideje viszont azt tapasztalhatjuk, hogy az ember által végzett forgások az ellenkezőjére fordultak, ezzel párhuzamosan pedig el kezdtünk arról beszélni, hogy tönkre tesszük környezetünket, pusztítjuk önmagunkat és egymást. Egykor még szabály volt, hogy kiállítást úgy kell rendezni, hogy az balról jobbra vezesse a látogatókat, ám ma már sehol nem találni meg ezt a rendet.
A katedrálisokba jobbról balra vezető irányba terelik a turistákat és a hívőket, és még a csíksomlyói templomban is jobb oldalról lehet a híveknek Szűz Mária szobrához (értsd: Szűz Máriához) érkezni. Ha valaki azonban a Kálvária úton indul fel a Somlyó-hegyre, nem tud más irányban, csak az építő erőket felhasználó, a Nappal szemben állva balról jobbra tartó úton haladni.
A világ talán legnagyszerűbb táncantropológusa, Martin György terjedelmes könyvében leírja, hogy régi stílusú körtáncaink, karikázóink forgásiránya (Bukovinai, Alsó-Fehér megyei) Napirányúak, míg az újabbak (széki, szilágysági) balra haladóak. Tíz évnél is több az ideje, hogy szisztematikusan figyelem a színpadi körtáncokat, a forgó mozgások irányait. Egyetlen alkalommal sem láttam kivételt, világ miden táján csak jobbról balra tartó csálé forgásirányokat vettem észre. Az első kivétellel szeptember végén találkoztam Szolnokon.
A FolkdanceNet gáláján saját népük táncát bemutatva felléptek együttesek Svédországból, Olaszországból, Észtországból, Franciaországból, Németországból, Erdélyből magyarok és románok egyaránt. A táncosok összességéből alakult alkalmi tánccsoport gálazáró produkcióját Szűcs Gábor koreografálta. A gála során bemutatkozó együttesek kivétel nélkül ezúttal is jobbról balra tartó forgásirányt követtek, márpedig minden egyes produkcióban láthattunk körtáncot. Így történt ez a lengyel Klimczok Néptánccsoport esetében is. Koreográfiájuk egymást követő körtáncokra épült. Volt köztük egy, amelyikben a férfi körtánc résztvevői ritkán látható akrobatikus mozdulatokat mutattak be.
Ekkor azonban különös dologra lettem figyelmes: követtem ugyan a táncosok mozgását, ám tekintetem középpontjába mégis egy színpad szélén álló kislány került. A zenekar mellett állt, fogta az énekesnő kezét. Kétévesforma lehetett, látszott, hogy nemrégiben kezdett önállóan járni, és az egyensúly biztonságos megtartását is épphogy csak megtanulhatta. A közönség reakcióiból ítélve a körülöttem ülők is inkább e kislányt nézték. A kislány ugyanis egyre inkább belelendült a zene ritmusába és a táncosok által létrehozott hangulatba, majd a maga módján fokozatosan táncolni kezdett. Kis fehér kendőcskével a kezében annyira bájosan csinálta, hogy a nézők mosolyai, nevetései, kisebb tapsai e kislány mozdulataira reagáltak, nem pedig a fiúk valóban akrobatikus mutatványaira.
És egyszercsak ez a kislány elengedte az énekesnő kezét, felemelte kendőcskéjét fogó jobb karját, és elkezdett forogni. Méghozzá magától értetődően balról jobbra. Nem érdekelte, hogy a fiúk tánca és az ezután következő táncok az ellenkező irányban haladtak, ő csak forgott a számára természetes irányba. Amikor túl közel került a táncoló felnőttekhez, az énekesnő visszahúzta a színpad szélére, hogy a forgatag el ne sodorja. Ám a kislánnyal nem lehetett bírni, újra és újra táncba kezdett és minduntalan ugyanabban az irányban forgott. Az énekesnő egyszercsak megfogta a kezét, hogy páros táncba kezdjenek. Megpróbálta volna vezetni, és az ellenkező irányba forgatni, ám az első kör után a kislány kirántotta kezét a kezei közül, és forgásirányt váltva újra önálló körtáncba kezdett.
Hogyan kellene megváltoznunk ahhoz, hogy többet tanulhassunk a gyerekektől?