Megöregedett a Bajnok. Figyelmes szemlélőnek, aki régóta ismeri, már feltűntek az erre utaló, egyértelmű jelek. Az első gödröcskék megjelenésekor sokan próbáltak, igyekeztek rajta segíteni, ami midig járt ideiglenes örömteli, jól érzékelhető eredménnyel. Az idő elteltével, az évek rakódásával sajnos egyre sűrűbbé vált megfelelő, elfogadható kinézet fenntartása. Volt olyan, mikor sokáig elhanyagolták, hogy akaratán, önhibáján kívül okozott másoknak fájdalmat. Valamelyest gyógyírként hatott számára, hogy ilyenkor nem őt hibáztatták az emberek. De miért is egy öreg Bajnok lenne a hibás?
Szeretne a Bajnok újra modern, XXI. századi lenni, megfelelve a kihívásoknak, új követelményeknek, megismerve, szolgálva mindenkit, kivel kapcsolatba kerül. Tisztában van fontosságával, jól tudja, hogy ő a város egyik fő ütőere az Érpart és a belváros között. Szeretné biztonságban eljuttatni a kerékpározó felnőtteket a városba, gyermekeket az iskolákba, s onnan haza. Új burkolat mellett olyan divatos dolgokról álmodik, mint fekvőrendőr, elkülönített kerékpársáv... Tudja, hogy álmodni lehet és kell, azt nem veheti el tőle senki.
Idén nyáron fél füllel hallott embereket beszélgetni valamiféle olyan, számára egyszerűen megfoghatatlan dologról, mint rehabilitáció, unió, fejlesztési alap. Érzi, hogy ezek jó dolgokat takarhatnak. Bízik is benne. Kicsit azonban szorong magában, kezdi újra átélni a hideg estéket, hajnalokat, fél a télnek így nekivágni.
Ezúton üzeni a Bajnok minden ismerősének:
Kedves barátaim, ha erre jöttök nagyon figyeljetek, jól nyissátok ki a szemeiteket, vigyázzatok magatokra!
Fotók: Kocsán László