A szorongás és a félelem alapvetően teljesen normális érzések, amelyeket mindenki átélt már az élete során. Azonban vannak, akik olyan mértékben szoronganak bizonyos helyzetekben, hogy úgy érzik, nem „normális” a reakciójuk.
***
Mi az a pánikroham?
Gyakori, hogy ez a fajta szorongásos tünet-együttes olyan helyzetben jelentkezik, amikor látszólag semmi oka nem lenne a páciensnek, hogy féljen, szorongjon.
Arról számolnak be ezek az emberek, hogy váratlanul, hol napközben, hol éjszaka álmukból felriadva jelentkeznek a „rohamok”, és a rettegés hullámokban árasztják el őket, mintha a félelem a semmiből bukkanna elő. Remegni kezdenek, izzadni, hányingerük lesz, mintha nem kapnának levegőt, ezért egyre szaporábban veszik, és attól tartanak, elhagyja őket az önuralmuk, és egyszer csak megőrülnek.
A fóbiák, mint megoldási kísérletek Ha a rohamok jelentkezése nem köthető semmiféle helyzethez, vagy helyhez, sokkal nehezebb a páciensnek uralkodni rajtuk, hiszen nem tudja előre bejósolni, hogy mikor „támad” a roham. Éppen ezért a különféle fóbiák már szinte megoldási kísérletnek is minősülnek, hiszen akkor a páciens elkerülheti azokat a szituációkat (pl. közlekedési eszközök, lift használata, egyedül kilépni az utcára, magasból letekinteni stb.) amelyek kiválthatják a tüneteket.
Mi okozza a pánikrohamot?
A pánikroham tehát egy sokkal bejósolhatatlanabb, sokkal váratlanabb esemény, amit a páciens nagyon fenyegetőnek él meg, alaptalanul. Minél gyakrabban lép fel, annál nagyobb a félelem, hogy újra bekövetkezik, ezért a szorongás generalizálódik. Alapvetően tehát pszichés betegségről van szó, amin pszichoterápia segíthet, de persze mindenekelőtt szükséges egy alapos orvosi kivizsgálás, hogy kizárhatók legyenek a testi betegségek.
Sokszor segít, ha a páciensnek a kezelőorvosa, pszichológusa elmagyarázza, hogy érzései nem lépik túl a normális tartományt, ezáltal segítik a pácienst abban, hogy elfogadóbbá váljanak a „pánik” tüneteivel szemben, amely egyben első lépés is afelé, hogy leküzdje a pánikroham jelentkezésével kapcsolatos intenzív félelmeit.
Ha a páciens felismeri, hogy pánikrohamai mindig csak korlátozott ideig tartanak, illetve azt, hogy bár a pánikrohamok kellemetlenek és ijesztőek, mindig megszűnnek, és szinte soha nem veszélyesek, csökken a félelme a váratlan támadt érzései iránt.
Melyek a pánikroham komponensei?
Testi tünetek: melyeket a roham során megtapasztal a páciens. Az autonóm idegrendszer túlaktivált működésére jellemző tünetek: heves szívdobogás, izzadás, remegés, hányinger, fulladás, szédülés. Valójában ezek közül egyik sem letveszélyes, és maximum 30 perc után maguktól elmúlnak.
Kognitív komponens:
amelyhez mindazok a téves meggyőződések, előjelek és feltételezések tartoznak, amelyek a pánikkal járó veszélyekhez és tünetekhez kapcsolódnak. Például a valóság elvesztésének az érzése, félelem a kontroll elvesztésétől, illetve a megőrüléstől való félelem. Sokan arról számolnak be, hogy attól félnek, valami őrültséget, vagy valami veszélyeset fognak tenni, amit aztán nem lehet helyrehozni. Másrészt a „tünetek” vizsgálata során olyan téves következtetéseket vélnek igaznak, amelyek nem állják meg a helyüket orvosi szempontból. Például a heves szívdobogás nem azonos az infarktussal, nem lehet megfulladni attól, hogy valaki gyorsabban veszi a levegőt, stb. A valóságban nagyon kicsi tehát mindezeknek az esélye, csak a páciens nagyítja fel a félelmeit.
Viselkedéses komponens:
ide tartoznak mindazok a tevékenységek, amelyet a páciens azért végez, hogy megelőzze a pánikrohamot, illetve hogy képes legyen rajta uralkodni. Elkerülni azokat a tevékenységeket, amelyek kiválthatják, például kávéivás, testedzés, továbbá olyan viselkedés, amely már az elején segít, hogy megnyugodjon az illető, ilyen lehet, hogy lefekszik pár percre, relaxál, iszik egy pohár vizet, stb.
Ha szeretné tudni, hogyan enyhíthetőek a tünetek, az alábbi linken látogassa meg partneroldalunk, a Nestlé Életmódközpont honlapját, ahol a cikk folytatódik:
http://www.nestle.hu/eletmod/StaticPages/eletmod/szorongas.aspx [2]