Azután reggel lett. Hideg, szeles, havas, de reggel. Én pedig nekikezdtem gondolkodni, hogy mit is kellene nekem csinálnom ezen az iménti jelzőkkel jellemezhető vasárnapon. Végül arra jutottam, hogy kellene karácsonyi üdvözletet küldenem mindazoknak, akik hasonlóan kedvelik a jbo.hu-t, mint jómagam.
Felkeltem hát, elmentem a boltba, vettem egy deci rumot, majd vizet forraltam, teát főztem. Hogy eddig nyoma sincs üdvözletnek? Dehogy nincs. De ezek még csak az előkészületek. A teát (vagy ahogy drága dédim mondta: téját) összeöntöttem a rummal, hónom alá csaptam a kamerámat, és kislattyogtam a Magyar Vasúttörténeti Parkba. Úgy sejtettem, hogy ebben az időben kiváló mozgó képeslapokat lehet ott készíteni. Asszem nem tévedtem.
Rögzítettem a mustert (hogy kevésbé tűnjek nagyképűnek: felvettem a szalagra vagy negyedórányi képet), majd hazabillegtem (kezdett hatni a rumos tea), és összevágtam minden kedves jbo-s társamnak a karácsonyi üdvözlős filmecskémet.
Nézzék meg, és kapjanak szeretet, egészséget a fa alá. Ha ez a kettő adott, a többivel már úgyis lesz valami.