A minap összeszaladtam Ancsin Jánossal. Mondjuk, legyen inkább Jani, úgyis így hívja mindenki. Deresedő hajú férfikollégáim és a még mindig tündöklően ifjú negyvenes hölgyek jól tudják, hogy ki is ő. Csak a reménytelenül ifjak kedvéért: nyolcvanas évek legjobb magyar jégkorongozója. Meg a legnagyobb nőcsábásza (természetesen csak a nősülésig). Meg az egyik legjobb fej, aki jégpályák környékén született, él, és vélhetően egyszer majd onnan is viszik el, lila-fehér sállal letakarva.
No szóval éppen hokimeccs volt Újpesten...
***
Üdvözüljük egymást, néhány kedves szó, gyufa sercen, Janit sem kerülik el a káros szenvedélyek. Amíg dohányzunk megkérdem, hogy kire emlékszik még a hajdani jászberényi hokisok közül.
A nyolcvanas évek legjobb magyar hokisaMeglepő módon nem az „oroszokat” mondja, (akik egyébként ukránok voltak), hanem a Bajuszt.
Gondolkodom, ki a túró lehet az a bajusz. A név nem ugrik be neki, nekem meg lila gőzöm sincs, kiről is beszélhet. Pörgetem a neveket, Simon, Sipos, Baksa, Szajka, Bugyi, Bató, Szabados, Bálint, Balla, Szerdahelyi, Fodor, Pápai, Leleszi, Vargyas, Lajkó. Időnként mindegyik szőrös volt kissé, melyikre gondolhat? Segítséget kérek, gondolkodik, majd amikor közli, hogy hátvéd volt az illető, és megemlegette, aki csak szembeszegült vele, zuhan a tantusz, villan a szem, nem lehet más az illető, csak Balla Tibi. Az öregebbeknek inkább Pitti. Vagy húsz éve nem ütközött vele Ancsin Jani, de azért emlékszik rá. Nem csoda, aki látta játszani, nem feledi, hát még akinek időnként egy-egy kampót is kiosztott.
Balla az ősberényi hokisok közül is a legősibbek közül való. Fábián Bandi bácsi szerint (egyszer ő is biztos benne lesz az aranykönyvben, kiváló hokisból lett, fantasztikus mindenes) eleinte még műkorcsolyában (tudják, aminek recés az eleje) járt Pitti edzésekre. Nem volt magas, de olyan vállai, és combjai voltak, hogy… (inkább ne is keressünk jelzőket) Ott volt a bajnokcsapatban, a válogatottban, és volt egy remek tulajdonsága: évente egyszer tudták fellökni. Ez pedig nem hátrány egy hátvédnél.
...és akiről mindig visszapattantSzóval eldumálgattunk Janival a régi szép időkről, majd a következő utáni ciginél megkérdezte, hogy mi újság van most Jászberényben. Egy évvel korábban még elkezdtem volna mesélni neki a Csángó fesztiválról, a Mézvásárról, meg mindenről, ami nem kapcsolatos a jéggel, hiszen nem azt kérdezte. Most viszont örömmel mondtam, hogy éledezik a sport. Vannak öregek, és lesznek fiatalok, és húdejó… Jani elgondolkodott, szívott egy hatalmasat a cigiből, és kijelentette, hogy szóljak neki bármikor. Ha az segít a berényi hoki felélesztésében, ő lejön, tart egy bemutató edzést, és egyáltalán: mindenben segít, amiben tud. (Ugye írtam az elején, hogy nagyon jó fej, vagy ahogy mostanság hallom a tiniktől: zsír a csávó, vágod?)
Szóval berényi hokipalánták, meg hokipalánta mesterek Ha akartok valamit Janitól, és mondjuk edzenétek vele egy órát, akkor keressétek a Jászberény Online-t! Hátha tényleg összejön!
Pittinek meg gratula! Akit Ancsin Jani sosem feled, az tudhatott valamit hajdan a jégen.