Nem volt időm mostanában, ápoltam lelkemet, nyalogattam sebeimet, tévét is csak ritkán néztem, újságot alig olvastam. Találkoztam egy fiatalemberrel, aki bizony vad dolgokkal szórakoztatott engem, zsidózott, kommunistázott, cigányozott kellően, én meg azt mondtam neki, ha baja van velem, írja le, s keresünk fórumot, ahol megjelenik az írása.
Persze nem írt semmit, nehéz is ez, ugatni könnyebb, mint harapni, én meg már sokszor harapós vagyok a hülyeségre, de ez legyen az én bajom…
Néztem (szerencsétlenségemre) a híradásokat a Parlament elé szervezett fideszes marhaságokról, hogy az önkormányzatoktól jövőre el akarnak vonni 120 milliárdot, s ez ellen bizony tiltakozni kell, de rettentően. Persze én sem mondom, hogy ez a legjobb megoldás, ha rám bíznák, én sok egyéb módot is találnék arra, hogy pénz kerüljön a költségvetésbe (például országosan meg lehetne felezni ennek a sok idétlen, hozzá nem értő önkormányzati testületben igénytelenkedő képviselő a létszámát…).
Megálltam a növésben, amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a gyermekétkeztetéstől is vonnak el pénzt, növelve az önkormányzat terheit, mely terheket – nyilván – az önkormányzatok minden lelkiismeret furdalás nélkül fognak továbbtestálni a szülőkre, ám mintha ez nem lenne olyan lényeges kérdés.
Az egyértelmű ugyan, hogy a válság betett mindannyiunknak, viszont a jobboldal már megkezdte választási kampányát, nincs visszaút, mindent támadni és leköpni kell, mert ez bevált az elmúlt hét és fél évben (már csak azért is, mert az épp aktuális baloldali kormány nagyon impotensen kommunikált, meg, valljuk be, ők is épp oly nagyon akartak meggazdagodni „uralkodásukból”, mint a többi.
Szóval már kampány van, a jobboldalnak van mivel, ismét ígéretözönnel ámítja az ország polgárait, a baloldal meg kuka, mert azt a kevés sikert is rosszul kommunikálja, ami volt, van, a balfogásokról meg ne is beszéljünk.
Szóval, kampány van, meg sztrájközön várható, a „megszorítá-sokk” nem tetszenek senkinek sem, nem számít, hogy egyelőre még nem dől be az ország (meg nem is fog soha), tenni kell érte, hogy a szavazófülke magányában mindenki a megfelelő helyre húzza azt a büdös ikszet, hiszen ez sokkal fontosabb annál, hogy végre észhez térjünk, s azonos irányba induljunk el, lehetőleg együtt. Erre ez a nép alkalmatlan…
Hallgatom a híradásokat, ellenkampány indult a H1N1 oltóanyagok ellen is. De jó! Mert az egyszerű átlagpolgár nem fogja tudni eldönteni, hogy ez jó-e vagy sem, csak azt hallja a híradásokból, hogy ez kommunista vakcina, tehát árt. Még azt a mérhetetlen marhaságot is hallottam egy orvos szájából, hogy a kormány chip-eket olt be az állampolgárokba, hogy tudják őket befolyásolni, ha kell…
Így megy ez. A világ hirtelen tele lett megbízható emberekkel, akik még soha nem hazudtak, a nép meg hisz nekik, mert nehogy má’…
Imádom a kórházakon lengedező zöld zászlókat, a vizitdíj almás, az orvosok (gyógyszerészek) nem akarnak lemondani az extraprofitról, hát lengessük a zöld zászlót, hátha a jó tündér eljön, s megoldja a problémánkat, amit mi az istennek sem akarunk megoldani már nagyon hosszú ideje.
Szóval, én hiszek az igazmondó emberekben, meg a zászlókban is, talán csak rossz helyen látom, keresem őket. De ez megint legyen az én bajom. Majd áprilistól beköszönt a szép, új világ.
Kár, hogy öreg vagyok én már a mesékhez.