Gyimesi muzsikusok a jászsági bíró udvarában...

Lassan de biztosan közeledik a március 15-i hétvége egyik legizgalmasabb és leglátványosabb programja – programsorozata - az első alkalommal megrendezett Folkszombat. Kocsán László, aki a szervezők nevében hétről hétre csigázza érdeklődésünket a részletekkel, ezúttal Tímár Viktor gyimesi prímás és Antal Tibor csángó énekes koncertjéről, és „A jászsági bíró udvarába…” című új, egyrészes műsorról ad bővebb információt.

A március 17-én, a mozi épületében tartott Folkszombat szervezői a Jászkerület Nonprofit Kft. és a jászberényi székhelyű Országos Néptánc Baráti Kör Egyesület, akik igazi csemegét kínálnak a délután folyamán:

Gyimesi katonadalok 1848-ból és más nehéz időkből – címmel Tímár Viktor és Antal Tibor koncertjét hallgathatjuk meg.

- Nyugodt szívvel írhatom, hogy ez igazi koncert lesz a leghitelesebb csángó magyar gyimesi tiszta forrásból – mondja Kocsán László - Ketten a színpadon. Egy hegedű, furulya, egy ütőgardonnak elnevezett ritmushangszer, egy tiszta, hegyek csiszolta énekhang. Minden más sallang nélkül kész a varázslat. Az idő gyorsan fog repülni, és míg lehet, hogy azt gondoljuk a koncert elején, sok ez a negyven perc számukra, számunkra, meglepődve vesszük majd észre, hogy már vége is a koncertnek.

Tímár Viktor 1936-ban született Gyimesközéplokon, s mai napig is ott lakik Hidegség-patakán. Mindenkit levesz a lábáról kedvességével, közvetlenségével, egyből megtisztel őszinte bizalmával. Az általános erdélyi gyakorlattal ellentétben nem cigány származású csángó muzsikus. Elmondhatjuk, hogy ő a ma élő gyimesi csángó muzsika legnagyobb tudója. Nemcsak zenével foglalkozik, hanem gazdálkodik, mint általánosan a többi gyimesi csángó ember. Családjában általános a muzsikálás gyakorlata: szülei, nagyszülei is zenéltek, õ maga testvérével, Jánossal is játszik együtt. A magyar állam kitüntetését a Népművészet Mestere díjat, teljesen megérdemelten, Viktor bácsi 2007-ben, János testvére 2011-ban kapta meg. Furulyán, hegedűn és gardonon játszik, édesapja furulyázott, édesanyjától pedig az énekeket tanulta. Hegedülni 10-11 éves korában kezdett, és ma már ő tanít ilyen korosztályú gyimesi csángó gyermekeket a muzsikára. Első furulyás dallamait a nyári szálláson nagyapjától tanulta.

Testvértelepülésünk, Gyimesfelsőlok, az egész magyar nyelvterületen, és azon is túl, ismert, méltán elismert képviselője Antal Tibor hagyományőrző tanár úr. Bemutatását saját szavaira bízom:
„A nevem Antal Tibor. 1978. május 22-én születtem Csikszeredában. Az elemi és általános iskolába, szülőfalumban, Gyimesfelsőlokra jártam. Már az óvodában felfigyeltek muzikalitásomra, tiszta énekhangomra. Ugyanakkor Berszán Lajos plébános is felfigyelt énekhangomra, így rendszeresen szerepeltettek különböző egyházi és kulturális rendezvényeken.

1991-ben részt vettem a gyimesfelsőloki táncosokkal a Jászberényben megrendezett Csángó Fesztiválon, ahol Kallós Zoltán néprajzkutató, Szörényi Levente figyelmébe ajánlott, akitől meghívást kaptam az „ATTILA Isten kardja” című rockoperába, a pásztorfiú szerepének az eljátszására. A rockopera 1993-ban és 1994-ben került előadásra a margitszigeti Szabad Tér színpadon, valamint a budapesti Erkel Színházban. Olyan művészekkel léptem együtt színpadra, mint Vikidál Gyula, Varga Miklós, Daróczy Tamás, Sebestyén Márta, Kovács Kati. A jászberényi Csángó Fesztivál, Európai Kisebbségek Folklór Fesztiváljának most már nem csak fellépője, hanem Kocsán László barátom által felkért gyimesi csángó szervezője is vagyok. 1995-ben az erdélyi középiskolások számára rendezett népdaléneklési versenyen már nagyenyedi diákként, első helyezést értem el népdaléneklésben. 1995-ben Szatmárnémetiben a „Hajnal akar lenni” nemzetközi népdalversenyen ugyancsak első helyezést értem el. Különböző versenyeken, rendezvényeken, tévés műsorokban vettem részt, Erdélyben, Magyarországon.

1996-ban érettségiztem. 1997-ben a Hargita Állami Székely Népi együttesnél Csíkszeredán vállaltam munkát szólistaként. 1998-ban sikeresen felvételiztem a marosvásárhelyi Kántor Tanítóképző Főiskolára, ezzel párhuzamosan jártam a nagykőrösi Károli Gáspár Református Egyetem Főiskolai Karára is. Főiskolásként kórusokban énekeltem, a Maros Művészegyüttes (Marosvásárhely) műsoraiban is szerepet kaptam szólistaként. 2000-ben fejeztem be főiskolai tanulmányaimat és hazatértem szülőfalumba Gyimesfelsőlokra. 2000 óta ének- zenetanárként tanítok falum 2 iskolájában: az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumban és a Domokos Pál Péter Általános Iskolában. Időközben elvégeztem Kolozsváron a Gheorghe Dima Zenekadémiát. A Szent Erzsébet Gimnázium diákjaiból énekkart alapítottam. Az énekkarral bejártuk Európa több országát. Neves szakmai sikereket értünk el a kórussal.

Minden erőmmel azon vagyok, hogy diákjaimmal, barátaimmal, zenésztársaimmal megőrizzem és továbbadjam, a velünk született, bennünk élő tradicionális és egyedi gyimesi csángó kultúrát, hagyományokat.”

(Tóth József, a jászberényi JászTrióTv. főszerkesztője által, 2011 tavaszán forgatott filmje róluk itt található: http://www.youtube.com/watch?v=rKTZLCV57BE)

Este hat órától látható az az előadás, melyet „A jászsági bíró udvarába…” címmel koreografált-rendezett Kocsán László, aki az előadásról az alábbiakat mondta:

„2006-ban volt az ősbemutatója az „Ihaj, csuhaj Ferenc Jóska..."- Bartók a Jászságban című hatvan perces, a Balassi Bálint Intézet támogatásával, Bartók Béla születésének 125. évfordulójára rendezett műsornak. Most, hat év elteltével, a Nemzeti Kulturális Alap alkotói pályázata útján nyílt lehetőségem egy újabb háromnegyed órás jászsági műsor rendezésére-koreografálására „A jászsági bíró udvarába…” címmel. A megvalósítást még a Folklór Kulturális Közalapítvány és a Jászkerület Nonprofit Kft. támogatja.

Tájegységünk nem bővelkedik tánc és zenei gyűjtésekben. Sokkal egyszerűbben lehet az egész magyar nyelvterület hagyományai közül válogatva színes, változatos műsort a színpadra állítani. Az erősen hiányos gyűjtések ellenére mégis szűkebb hazánk, szülőföldünk a Jászság tradicionális kultúrájának a színházi bemutatása állítja az alkotót, igen nehéz, de nemes, szívből jövő feladat elé. A műsor gerincét az idén tizennégy éves Jászberényi Hagyományőrző Együttes (http://jaszhagyom.blogger.hu) táncosainak gondolatai adják. A műsorban saját szavaikkal, hangjukkal elhangzó gyönyörű gondolatokat olvashatják a cikkek végén. Ezek a gondolatok hiteles néprajzi gyűjtéseknek tekinthetők.

Az jászsági érzések, érzelmek, kötődések vonalán visszük végig a tisztelt nézőt a bemutatón. Abból kell építkezni, amink van, így senki ne várjon folyamatosan visszatérő, különböző hatalmas csapássorozatokat, égbe szökő lábakat. Ha valaki egyszerűn azt mondja, szép volt, ez a miénk, az bőven elég. A többi ott játszódik le a nézők, a jászsági emberek lelkében…”

A műsorban közreműködnek a Jászság Népi Együttes táncosai, a Jászberényi Hagyományőrző Együttes, a Jártató Táncegyüttes, a Viganó AMI Gyakorló és Nagyboldog iskola gyermek táncegyüttesei, valamint táncos barátok, oktatók a jászságból.

Muzsikál Pál Mihály és a Zagyva Banda.

„A hagyományőrzés a régi értékekkel hoz kapcsolatba. Huszonkét éves vagyok. A családban a dédnagyapám volt táncos, nagyon sokat meséltek róla, hogy aratás után ment szekérrel fellépésekre. Velem édesanyám szerettette meg a hagyományőrzést. Bekerültem ide, nagyon jó csapatba. Jólesik megismerni, hogy mik voltak azok táncok, hagyományok mik itt voltak a jászságban. Fiúval jobban szeretek táncolni, mert ők jobban vezetnek, de az asszonycsárdással sincs semmi problémám. A férfiak kanásztáncát szívesen megtanulnám. Kötelezni senkit nem lehet a hagyományőrzésre, de nekünk példát kell mutatnunk mindenkinek.” (Suba Martina)

„A jászság számomra az életet jelenti a bölcsőtől a sírig. Itt születtem, itt nőttem fel, ide kötnek iskolaéveim, itt voltam szerelmes, gyermekeim is itt születtek, ma is itt élek. Gyermekként szívtam magamba a jászok bölcsességét, emberi tartásukat, láttam szívós kitartásukat. Az esti kukoricafosztások hangulatát a viccelődések, ugratások és a gyönyörű jászsági énekek adták. Néhol citera, tangóharmonika vagy hegedű is előkerült. Tánckincsüket a lakodalmak alkalmával volt szerencsém megfigyelni. A lakodalmak pajtában vagy istállóban voltak megtartva. Mindig cigányzenekar húzta a talpalávalót. Máig mélyen ható élmény számomra, ahogyan a férfiak táncba vitték az asszonyokat. Ahogyan vezették, irányították nehogy valakinek a lábára lépjenek. Jász viseletben jászságit táncolni maga a mennyország. A jász hagyományokat gyermekeim, majd remélem, unokáim viszik tovább. Ha így lesz, elmondhatom, nem éltem hiába. „ (Pesti Lászlóné)