Táncolni mindenki tud. Ez valahogy benne van abban a csomagban, melyet a Jóisten az útra összekészített nekünk. Aztán az idők során valahogy kihullik a batyu résein, repedésein. Elveszítjük. Na persze nem a képességünket, hanem az önbizalmunkat, hogy tudunk… és a vágyat, hogy akarjunk táncolni. Közös nyelv ez, melyet mindenki ért ezen a bolygón - lehet, hogy még azon túl is - ám jóval kevesebben beszélik. Pedig kevés dolog alkalmasabb arra, hogy összehozza ezt a szétzilált világot. Lám, pénteken este Jászberényben, a MALOM Film-Színházban, a jelenlévő kétszázötven ember - táncos és néző, öreg és fiatal, szobafestő és orvos - mind egy nyelven beszéltek. És ennyi kellett a boldogsághoz.
[2]Képeink a Galériában! Fotók: Szalai GyörgyHa azt írnám, hogy egy profi produkciót láttunk aznap este, tán kissé túloznék, hiszen folyamatosan ott lebegtek a színpad felett az izgalom látható jelei, az adni akarás apró görcsei, a tétova mozdulatok - azaz röviden az amatőrség bája. Ezzel azonban foglakozzon az, aki a kákán is csomót keres. Mert ez ott, akkor, senkit sem érdekelt. Az est fellépői ugyanis akkora adag boldogság-dózissal bombázták a közönséget, hogy abból jócskán túl lehet élni ezt az esős-ködös novembert.
Viva Rock and roll! A Moon Woofers Rock and roll történeti táncklub ezzel a címmel hívta időutazásra az érdeklődőket. Viva Rock and roll ! Éljen hát! Addig élünk mi is. Ezért hát mindenáron életben kell tartani. Tudja ezt Balogh László és felesége Balogh Erika is, akik már évtizedek óta szerelmesei ennek a zenei stílusnak, 2007-ben pedig megalapították Jászberényben a Moon Woofers (Holdugatók) nevű tánccsoportot. Mára már odáig jutottak, hogy Fenyő Miklós háttértáncosai között bérelt helyük van, s az általuk atyaként tisztelt mesterről szóló, Made in Hungária című film sikereihez is hozzájárultak tánctudásukkal.
Az ő műsoruk adta az est gerincét, ám mellettük színpadra léptek, előbb a gyermek, majd a felnőtt tánccsoport tagjai. A hölgyekről csak annyit: le a kalappal előttük. Az ilyen események miatt jó, hogy összeácsolták ezt a színpadot ott, a mozi vászna alatt. Hogy jöjjön tizenöt-húsz háziasszony - akikkel amúgy nap mint nap találkozunk az utcán, boltban,bárhol… - s akiknek egyszer csak kiderül kettős életük. A nagy, titkos szerelem, a TÁNC.
[2]Emiatt késik néha a vacsora, vagy kell apunak megnézni a gyerek matek leckéjét. Mert anyu táncolni jár. És boldog. Ez pedig az utolsó sor mögött állva is lejött a színpadról. Ki görcsösebben, ki felszabadultabban, ki szégyenlősen, ki bátran, de mindenki tudása legjavát adva rázta a twistet vagy bármi mást - és ragyogott.
A közönség soraiban ülő apukák pedig láthatták miért is kell néha hideget vacsorázni. De ezentúl nem bánják.
Az est főszereplői persze a Moon Woofers tagjai voltak, akik kétszer félórányi blokkal röpítettek vissza minket a múltba. A négy fiú és a négy lány közül van, aki csak a tánccal foglalkozik, van, aki munka mellett csinálja mindezt, az azonban látható, hogy jó kis csapat lesz belőlük, ha sokat tudnak gyakorolni, és képesek lesznek kiépíteni egy olyan anyagi és szakmai hátteret, melynek segítségével tovább tudnak lépni.
Mert amit csinálnak, arra van vevő, ez most is kiderült. Óriás tűz van bennük, remek karakterek, lelkesek, tehetségesek. Otthon vannak abban a világban, mely igazából a szüleik gyerekkoráról, fiatalságáról szólt, ennélfogva ezek a fiúk-lányok inkább csak Fenyő Miklós bácsi nagy Rock'n'roll meséskönyvének lapjaiból tanulhatták meg milyen is volt az. Hosszú mese, de ők már betéve tudják. Ha pedig lesz valaki, aki segít nekik, hogy dramaturgiailag és technikailag is kerek legyen az este, ha rájönnek arra a titokra, hogy mi az a plusz, ami az akaraton túlmenően tovább röpíti a rock and roll-t a színpad elejénél, hogy az valóban mellbe vágja a közönséget - szóval akkor a Moon Woofers sok-sok boldog percet szerez még nekünk. Megérdemelnék. És persze mi is…
[2]
[2]