A Képzőművészeti Akadémián festészetből Csók István, szobrászatból Kisfaludy-Stróbl Zsigmond tanítványa volt. Tanulmányainak befejeztével állami ösztöndíjat kapott, és 1926-ban Párizsba utazott. Párizsi évei alatt ismerkedett meg Rene Claire asszisztenseként az erőteljesen kibontakozó filmművészettel. Párizsban ismerte meg és vette feleségül Hamza Lehel Máriát, Lehel Ferenc író, esztéta, festőművész és Lehel Mária festőművész lányát. 1936-ban együtt tértek vissza Magyarországra, s a festészeten túl Hamza figyelme erőteljesen fordult a filmművészet felé, amely közel két évtizedre meghatározta művészi érdeklődésének irányát.
1948-ig 12 nagyjátékfilmet rendezett Magyarországon.
1949-ben ideiglenesen Rómában telepedett le, ahol filmeket rendezett, és ismét foglalkozott festéssel, műtermi kiállításon mutatkozott be új műveivel. 1953-ban Brazíliába kapott meghívást, mint filmrendező. São Pauloban telepedtek le feleségével, Hamza Lehel Máriával, aki divat- és látványtervezéssel, valamint újságírással foglakozott.
Hamza képzőművészeti életműve ismert részének alkotásai túlnyomórészt Brazíliában születtek. Figurális kompozíciók mellett szín- és térproblémákkal foglalkozó, lírai absztrakt képeket, plasztikákat alkotott. Alkotásain a hullámzó, spirális vonalú ritmusok dinamikája van túlsúlyban, mintegy az élet változékonyságának, szüntelen folyamatának és önmagába való visszatérésének lenyomata.
1989-ben feleségével végleg hazatelepült Jászberénybe, s képzőművészeti életművének nagy részét, mintegy 200 festményt és 9 szobrot egy létesítendő Jász Képtár megalapozására a Jászságnak és Jászberénynek ajándékozta.
Jászberényben hunyt el 1993-ban.
Hamza D. Ákos életéről és a múzeumról bővebben a www.hamzamuzeum.hu [2] oldalon olvashatnak.