A színpadról nézve a sötétségbe veszett a tömeg vége, annyi érdeklődő gyűlt össze Jászberény főterén a XIX. Csángó Fesztivál záró gálaműsorára. És akkor még nem beszéltünk azokról, akik szerint nemcsak igével - vagy ez esetben népzenével - él az ember és így inkább a vendéglátósok sátrainál összpontosultak. No akik a színpadra vetették tekintetüket, bizony jól tették. Ott persze semmi új és meglepő nem történt, hiszen az este szereplői, mint az elmúlt napokban annyiszor, ezúttal is apró csodákkal kápráztatták el a nézőket. 
[2]
[3]
[2]Fotók : Szalai GyörgyÚjra bebizonyosodott, hogy a zene, meg a tánc az a nyelv, melyet mindannyian beszélünk és értünk, legyünk bár olyan fiatalok, mint a színpad előterében a felnőtteket utánzó pici lányok, vagy legyünk oly tisztes korban, mint mondjuk Réti Jani bácsi vagy társai, akik éveik számát meghazudtolva ropták a táncot a reflektorok fényében.
Viszonlatasra Jaszbereni - búcsúztak szeretnivaló akcentussal a külföldi csoportok, begyűjtve ezzel a hálás tapsorkánt. Éppen őket valószínűleg egy darabig nem látjuk viszont, ám nem vállalok nagy kockázatot, mikor leírom, hogy jövőre, a fesztivál huszadik évfordulóján, ismét csodálatos napokat tölthetünk együtt…
És ez az, ami nagyszerű az ilyen programokban: hogy nemcsak a vendégekkel hoz össze minket, de a várost is egy picit összekovácsolja. Mert ilyenkor bizony jó jászberényinek lenni és büszkék vagyunk, hogy mindez itt és most és nálunk történik, és egy picit mi is a részesei vagyunk. Mert igenis jó néha együtt lenni és örülni valami jó dolognak.
És bizony mondom néktek: jó lesz ez huszadszor is.
***
Addig is azonban idézzük még fel pár pillanatra az elmúlt napok eseményeit Szalai György kameráján keresztül. A fesztiválról készült képeink, több albumban is, megtalálhatóak a Galériában. A Videótárban hamarosan szintén látható lesz egy összeállítás.