Závodi Janó most lesz 62, Gallai meg 56 éves. Köves most volt 60. Ha annyira nem is őskövületek még, mint egykori legendás zenekaruk, a Piramis névadójául szolgáló ókori kőépítmény, azért a postás már ott jár az utca végén, hogy hozza a nyugdíjat - már ha rockzenész körökben egyáltalán előfordul az ilyesmi.
Szóval nem mai gyerekek már. Persze csak amíg fel nem mennek a színpadra. Onnantól kezdve viszont semmiben sem különböznek ’79- es önmaguktól, mikor Csillebércen, a Gyakorló iskola Barátság őrsének tagjaként, valamilyen úttörő rendezvényen először láttam őket. Illetve egy dologban nagyon is más a helyzet. Hárman maradtak. Álltak persze többen is mellettük pénteken este a jászberényi Szabadtéri Színpadon, ám ezzel egy (kettő) baj volt. A társakat nem úgy hívták, hogy Som (ez a kisebb baj) és Révész (nagyon nagy baj).
És innentől lehetnek ők hárman (közel) olyanok, mint egykor, és végigturnézhatják az országot, és együtt énekelhetik velük a legnagyobb slágereket, ez bizony már nem a Piramis. Főleg semmi plusz nincs benne. Mert visszaröpítik ugyan az embert a hetvenes évek végére, de Révész nélkül már nem érnek annyit (mint ahogy nélkülük Sanyika sem.) Erről persze legkevésbé a Révészt pótolni hivatott Csoki tehet.
Szóval becsülettel, tisztességgel, teljes szívből szóltak a régi dalok ezen az estén, a Piramis Plusz koncerten. Jó volt. Kár, hogy amikor a tagok valami megkülönböztető kifejezést kerestek a Som által levédett Piramis név mellé, akkor a „plusz” szócska jutott eszükbe, hiszen így, ebben a felállásban, pont az hiányzott. Az a kicsi plusz.
[2]Fotók: Szalai György