A nyári kiállításdömpingben kis felüdülés, ha egy-egy megnyitó eltér a szokásos forgatókönyvtől. Persze nagy dolgokat nem lehet itt csinálni, ám apró kis ötletekkel le lehet térni a Köszöntöm Önöket – Néhány szó az alkotóról – Kérem nézzék meg a kiállítást… kezdetű mondatokkal kijelölt útról. Szerencsére Kecskés Anna is egy más ösvényen indult el.
No itt sem esett semmi különleges, ám tetszett, hogy ő maga vezette be a könyvillusztráció titkaiba mindazokat, akik a nyári hőségben is megtöltötték a Városi Könyvtár kamaratermét. A kiállítás pár darab paravánra korlátozódik ugyan, ám vetítve ennél jóval több rajzot is láthatott a közönség, miközben Anna mesélt.
Arról, hogy miként vetette sorsa Angliába - mert öt éve már ott él a jászberényi születésű lány - csak röviden, a szerelemről és hobbiról, a könyvillusztrációról jóval hosszabban. Mint mindenhol e téren is öröm és gond kövezi az utat, ám a végeredmény, a sok gyönyörű rajz önmagáért beszél.
Eddig három, már kiadott könyvben szerepelnek az egykoron a Liskában érettségiző lány grafikái, ám ez csak a jéghegy csúcsa, mellette számtalan rajzot készített akár a képzeletét segítségül híva, akár valós modellek - például a legjobb barátnő - vonásai alapján. Őt, a barátnőt, meg is kérte, segítsen egy kissé színesebbé tenni a megnyitót, így Bogya Tündétől, aki pszichológus, a gyermeklélek és a rajz kapcsolatáról hallhattunk egy kis előadást. Utána pedig – hiszen egy gyerekkönyv illusztrátor kiállításán gyerek mindig akad bőven, apró, Anna által készített ajándékokért folyt egy kis játékos kérdezz-felelek.
Mondom: nem volt itt semmi nagy dolog, de a maga nemében szép volt, jó volt, kedves volt az egész. És ennyi. Több meg tán nem is kell. Anna pedig valóban szépen rajzol, úgy, ahogy a gyerekek látják a világot, úgy, ahogy álmodnak. Ahogy mi felnőttek már sajnos sosem, vagy csak nagyon ritkán. Még jó, hogy vannak olyanok, mint ez a lány is, akik kicsit megmaradnak gyereknek.
