Asztalos, csizmadia, fazekas, kádár, kovács, ötvös, szabó, szűcs… Nagy kezdőbetűvel akár szemelvények lehetnének a telefonkönyvből. Jól jelzi ezen mesterségek egykori rangját, hogy családnévvé váltak az idők során. Mára nagyítóval keressük az igazi mesterembert, ahogy mondani szoktuk, kihalófélben lévő szakmák, ha űzik is inkább nagyipari szinten, foglalkozásként teszik. A Jászságban is sokáig virágzott az iparosság, ezt a korszakot idézi fel a Jász Múzeum újonnan megnyílt időszaki kiállítása.
A látogatók nyolc szakma műhelytitkaiba kapnak betekintést, korabeli dokumentumokat, szerszámokat, s szebbnél szebb, ma már végterméknek hívott kész munkadarabokat mutatnak be. A tárlat összeállításában máig praktizáló mesterek is nyújtottak szakmai és tárgyi támogatást, így nemcsak évtizedekkel ezelőtt összegyűjtött, hanem máig használt eszközök is felfedezhetők az időutazás során.
Az ünnepélyes megnyitón a Jászsági Hagyományőrző Egylet által előadott népdalcsokor, és Hortiné dr. Bathó Edit történeti visszatekintése is segítette a múltba révedést. Az alapvetően mezőgazdaságra berendezkedett Jászságban a XVII-XVIII. században váltak egyre meghatározóbbá a kézműves szakmák, hogy aztán a céhektől kezdve az ipartestületek megalakulásán át sok településen valódi kultuszuk teremtődjön.
A mostani generációk jórészének már valódi érdekesség egy-egy bemutató, a múzeum tárlata pedig nemcsak a szakmákat, hanem a települések múltjának (és szerencsére részben jelenének) fontos részét is közelebb hozzák a betérőhöz. A kivitelezésről csak annyit: mestermunka!
[2]Képek a Galériában!