A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Jászok Egyesülete közös összejövetelre várták ma az érdeklődőket a Szent István Házba, ahol a vendég ezúttal Horkay Sámuel főiskolai tanár, a Kárpátaljai Magyar Idegenvezetők Munkaközösségének elnöke volt, aki „Kárpátalja népei, nemzetiségei” címmel tartott előadást.
Horkay SámuelHorkay Sámuel, aki magát inkább az ismeretek népszerű formában történő átadójaként aposztrofálja, semmint főiskolai tanárként, egyórás és igencsak élvezetes előadásában mesélt a Kárpátaljáról, az ott élő népek történelméről. A ma Ukrajnához tartozó területet a különféle politikai szándékok ezerszer átszabták az aktuális érdekek szerint. Hol ez, hol az az ország tudhatta magáénak.
Az egykor gótok, avarok és szászok lakta vidéket a honfoglalás korában az itt megtelepülő magyarok uralták. A mindig a különböző hadak útjában fekvő terület fejlődését azonban - a történelem szokásos körforgása szerint - időről időre megtörte egy-egy arra vonuló sereg, legyen az tatár, török vagy akár Hitler csapatai. Az ilyenkor megfogyatkozó lakosság számát évszázadok óta különböző népcsoportok betelepítésével oldotta meg a mindenkori aktuális hatalom.
A magyar lakosság száma az ezerhatszázas években csökkent le 50 % alá, az idők folyamán morvák, svábok és szlovákok is nagy számban érkeztek Kárpátaljára - bár ez a név és fogalom 1920-ig (Trianon) tulajdonképpen sem nyelvi, sem földrajzi, sem etnikai értelemben nem létezett, és csak onnantól kezdve használják ebben a formában. Ekkorra a 700.000 lakosból 200.000 volt magyar, közülük is a békediktátum szerint a területet megkapó csehek elől, további 35. 000 ember elmenekült, másik 30.000 főt pedig maguk a csehek toloncoltak ki.
Mára a ruszinok teszik ki Kárpátalja lakosságának nagytöbbségét, ugyanakkor élnek itt magyarok (jelenleg 157 ezren) románok, oroszok, svábok, cigányok, izraeliták, lengyelek - sorolta Horkay Sámuel.
És ahogy az előadásból is leszűrhető volt, épp ez a sokszínűség teszi egyedivé a Kárpátalján élőket. A történelem szeszélye folytán ugyanis az országhatárok keresztül kasul szelték ezt a területet – ki ne hallott volna már olyan történetet, mikor a szegény magyar néni vagy bácsi életében ki sem mozdult a falujából, mégis négy ország állampolgára volt. Ennek ellenére azonban, itt senkinek sincs identitás zavara, hiszen az ősei mindenkinek, már évszázadok óta ezen a földön éltek egymás mellett, így mára teljesen természetes, hogy mindenki itt véli felfedezni gyökereit.
Most sem könnyű arrafelé, ám Kárpátaljának ezt is túl kell élnie. Ezzel kapcsolatban pedig örömre ad okot, hogy miközben a független Ukrajna népessége csökken, Kárpátalja lakossága növekszik – zárta az előadását Horkai Sámuel, aki azon előadók közé tartozik, akik órákig is képesek láncba fűzni a különböző történeteket, hol ezt, hol azt a szálat tartva kézben. Ő maga is tudhatja ezt, mert folyamatosan erőt vett magán és próbált nem elkalandozni. - Ez is érdekes, de ez most messzire vezetne…erre is kitérhetnénk, de akkor sose végeznénk… - kényszerítette magát vissza többször az eredeti ösvényre. Kár, mert ha jó az idegenvezető, az ember szívesen kalandozik.