[2]Október 9-én vasárnap meglehetősen nagy volt az izgalom a Ferences templom környékén. Fél tízkor már szinte nem lehetett ülőhelyet találni a padsorokban. Lassan elfogyott minden szék, sőt kezdtek megtelni a bejárat előtt elhelyezett kerti székek is. A kirakott hangszórók is azt jelezték, valami nem mindennapi esemény készül. A mise kezdetét jelző harangszóra már szinte egy gombostűnyi hely sem volt. Egy nagy tisztelettel bíró és különösen kedves vendég Böjte Csaba misézett, akit a belőle áradó szeretethez illően vártak a hívők.
Nem csak ő vendégeskedett nálunk, hanem a Role zenekar, akik a reformáció előtti idők dalainak a szövegeit bújtatták mai zenei köntösbe, így adva méltó és bensőséges keretet ennek a vasárnap délelőttnek. Csaba testvért nem hiszem, hogy különösebben be kellene mutatni bárkinek is, hiszen a belőle áradó méghozzá a cselekvő szeretet tette ismerté. Teljesen természetes, hogy oly sokan szerették volna ezt megtapasztalni, akár az első sorokban, akár a bejárat előtti székeken ülve jutott hely számukra. Ő azonban nem állt meg a feléje áradó szeretet fényében, hanem azonnal gondolkodásra, hívott bennünket… a hit erejéről.
[2]
Mert látsszon is bármilyen nehéznek és megoldhatatlannak egy elénk tornyosuló feladat, egy dologra bizton számíthat az ember, ez pedig a hit ereje. Ha ez meg van az bennünk, akkor van esély a szükséges többi dolgot megteremteni… és ha mégsem érünk célt, akkor is jobb egy vesztes mérkőzésen játszani, mint azt a kispadról ülve nézni…. persze ahhoz bátorságnak kell lenni a szívünkben, hogy mindenki hozzá tegye a maga részét… Hit … Bátorság
Az üzenet, amit magunkkal vihettünk erről a találkozásról… „Cselekvő szeretet… ami a világot megmentheti…”
[2]
A Szentmise véget ért… de valahogy sokakban nem volt hajlandóság, hogy elinduljanak haza, inkább hosszú perceken keresztül vártak türelmesen, hogy egy-két szót váltsanak Csaba testvérrel, vagy egy sornyi bejegyzést kapjanak a könyvébe… Ha csak egyetlen percre is, de megtapasztalják azt, amiről a szószéken beszélt…
[2]
Tudjuk, méltán hatalmas a népszerűsége, de vajon, mi a titka … gondolom, nem csak én voltam, aki hazaúton elgondolkozott ezen… a szavai elevenedtek meg bennem… Hit…Szív… Bátorság… Merj!... Szeretet… Ha van is valami „titok”, akkor az lehet, hogy ő minden bizonnyal nap, mint nap meg is éli ezeket a szavakat…. És erre invitálta a híveket, amikor megkérte őket, hogy aki a cselekvő szeretet útjára akar lépni, álljon fel… résztvevők válaszát gondolom nem nehéz kitalálni.
Magától értetődő, hogy nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy megörökítsem ennek az emlékezetes vasárnap délelőttnek néhány pillanatát. Az eredményről a képekre kattintva a galériában lehet megbizonyosodni.