[3]Azt tartja a mondás, hogy álmodni csak nagyot érdemes... hát Mihályi Gábor a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője mintegy két évvel ezelőtt álmodott egy nagyot. Történetesen, hogy itt lenne az ideje egy egész estét betöltő történelmi dal- és táncjátékban bemutatni ennek a sajátos múltú és rendkívül erős belső kötődésekkel bíró népcsoportnak a történetét.
„Álmát” elmondta valakinek, aki társául szegődött, sőt további helyi- és elszármazott jász kötődéssel bíró emberek is jelezték, hogy részesei szeretnének lenni az álom megvalósulásának. Így az álom lassacskán tervé formálódott és elkezdődött az előkészítő munka, ami már nem csak a művészi oldalra, hanem a megvalósítás feltételeinek megteremtésére is kiterjedt. Mindkettőben remek segítő társnak bizonyult a későbbi producer Soós Andrea, aki nem mellesleg az előadás látványtervét is jegyzi. Mire elkezdődtek a próbák kész volt a koncepció és a zenei háttér, amit Melis László szerzeményei jelentettek. A táncosok nem jelentettek problémát, hiszen adottak voltak a Jászság Népi Együttes és természetesen az Állami népi együttes kiváló táncosai és koreográfusai, de kórus tagokból sem volt hiány hiszen városunkban több kórus is működik. Így aztán indulhatott a kemény munka, mert hát e nélkül az álom, örökre álom marad.
[3]
Szerda este a már akkor sem kis létszámú érdeklődő először láthatta a darab összpróbáját – amiről egy rövid „Kóstoló” itt is megjelent. Pénteken pedig telt ház fogadta a főpróbát, amit nem csupán az érdeklődők, hanem a szervezők jóvoltából sok szociálisan nehéz helyzetben élő embertársunk is láthatott. Csak megjegyzem, hogy a finálét már akkor is állva tapsolták végig a nézők.
És eljött a PILLANAT, amikor az álom a rengeteg munkának és belefektetett energiának köszönhetően életre kelt… a Premier. Még mielőtt elkezdődött volna az előadás sor került egy kis protokollra is, ahol mindazok szót kaptak, akik a kezdetektől fogva jelentős részt vállaltak a szükséges háttér megteremtésében - dr. Balogh Ádám; Pócs János, dr. Szabó Tamás. Végül, de nem utolsó sorban Dr. Ternyák Csaba egri érsek, aki néhány rövid gondolattal indította útjára az estét.
[3]
A történetben egy fiatal pár hét generáción át futó előélete elevenedik meg bemutatva a jászok történelmének egyes epizódjait, küzdelmeit, amiket újra és újra sikerrel vívtak meg, köszönhetően annak a belső köteléknek, amelyek jellemzi a jászokat. Ami alapja volt annak, hogy távol egykori hazájuktól, nyelvüket többszáz éve elvesztve is sikerrel dacoljanak a történelem rájuk mért próbáival. A folytonosságot a Bölcsek hordozzák, akik jelen vannak minden történetben, és a két gyermek, aki pedig a jövő letéteményesei.
[3]
A látvány, a zene, a hangulat … nehezen visszaadható, bár ebben most valódi segítségemre lesznek az előadáson készült fotók, amelyek reményeim szerint magukért beszélnek. Mit ne mondjak, volt mit fényképezni, sőt… egyetlen este alatt nem is lehet mindent megörökíteni, amit érdemes. Ezért aztán még nincs vége, csak jelzem, hogy további sorozatok is érkeznek.
Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy ez az előadás a meghirdetettek után minden valószínűség szerint már nem kerül többet bemutatásra, így aki csak teheti, ne hagyja ki és legyen részese ennek az élmények… Szívből ajánlom. Hogy legyen hozzá egy kis plussz motiváció is a fotóra kattintva elérhető a galériába egy képriport a premierről.