[2]Bármennyire is a szabadtéri színpad eseményein lépnek fel a sztárok, a Csángó fesztivál igazi lelke, amikor szombat és vasárnap este minden résztvevő kiköltözik a Fő térre. A fesztivál igazi sztárjai a határon túli hagyományőrző csoportok ekkor lépnek a színpadra, mert hát valójában róluk szól ez a történet. Az, hogy köréjük egy többnapos rendezvény áradat alakult ki, és a város legjelentősebb kulturális eseményévé vált a Csángó fesztivál, az a szervezők negyed százados kitartó munkájának az eredménye.
Szombat este a szokásoknak megfelelően a határon túli hagyományőrzők lépte a közönség elé, akik most is jócskán megtöltötték a főteret és a gimnázium előtt felállított led-fal előtti területet is. Fellépőkben ezúttal sem volt hiány, hiszen vendégeink voltak a Moldvai és Gyimesi csángók, felvidéki, erdélyi és vajdasági hagyományőrző zenészek és táncosok. Ezúttal sem szabad megfeledkeznünk a vendéglátó Jászság Népi Együttes táncosairól, akik hol szóló előadással, hol pedig egyik-másik csoporthoz kapcsolódva mutatták meg immár sokadszor, hogy méltó letéteményesei a határon túli magyar táncoknak. Ők megfogadták Sebő Ferenc szavait: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!"
[2]
Évről-évre rácsodálkozom, arra hogy milyen csodálatosan táncolnak az idős táncosokon, milyen kifinomultak, letisztultak a mozdulataik. Szinte nem csinálnak „semmit” és mégis nagyon szép. Egy, vagy két éve kérdeztem a fiatal táncosainkat, milyen az öregekkel táncolni. A válasz egyöntetű volt, fantasztikus élmény. Nem hiába, igyekeznek is minden alkalmat kihasználni, hogy tanulhassanak tőlük.
A közönség pedig egyszerűen imádja, a szemünk előtt évről évre felcseperedő gyerekeket épp úgy, mint az évek óta változatlan időseket, akik, bizony jóval 70 év felett is nagyon komoly szólókat mutatnak be.
Nem volt ez másként ezen a fülledt estén sem. A hangulatról ízelítőként 25 kép a galériában.
Katt’ a fotóra.