[2]A péntek este, ahogy ennek a rendezvénynek az elődje a dzsesszé és a dzsessz rajongóké volt. A programok ezúttal a Margit szigeti nagyszínpadon zajlottak és ugyancsak követve a hagyományokat ingyenesek voltak. Körös-körül pezsgett az élet és a kisszínpad pedig a koncertek szünetére kínált ugyancsak nívós dzsessz muzsikát mindannyiunk kedves ismerőse Sas Dániel és barátai jóvoltából.
[2]Az est programját – ami ezúttal is három fellépőből állt – a JazzElek Quartett nyitotta, mondhatni tanári módon - klasszikus dzsessz dallamokkal és standardokkal – hiszen minden tag gyakorló zenetanár. Kellemes könnyed ráhangolódás volt hallani a számaikat, hiszen még a laikusok számára is ismerősen csengettek.
[2]A második felvonás viszont már nagyon komoly zenei élményt ígért, hiszen Dés László és kíséretében a Balázs Elemér Quartett valamint a Voices4 Ensemble lépett a színpadra. Az, hogy Dés László semmit nem bízott a véletlenre már a beállásnál kiderült, hiszen a közönség között sétálgatva ellenőrizte, megfelelő-e a hangzás. A program igen komoly volt, hiszen a Contemporary Gregorian, nem egy könnyű fajsúlyú összeállítás. A négy kiváló énekes középkori énekeket adott alapul, amire az öt muzsikus fantasztikus variációkat épített fel. Igaz az első percekben kicsit furcsa volt – a zenészeknek pláne, hogy a számok közben a színpad előtt kedélyesen sétálgattak el más érdeklődésű emberek, meg aztán a környezet sem volt valami kompatibilis az éppen felcsendülő dallamokkal. Viszont az percek alatt kiderült, hogy a nem kis számú közönség figyelmét semmi sem terelheti el a zenéről. Innentől kezdve viszont fantasztikus koncert kerekedett mindenki örömére… érdekes módon, ahogy telt-múlt az idő, még a mozgolódás is alább hagyott… És még nem volt vége!
[2]Éppen egy éve, hogy a Szabadtéri színpad székeihez láncolta leírhatatlan gitárjátékával a közönséget Little G. Weevil… nos ezen az estén ismét ellátogatott Jászberénybe. Nem nagyon cuccolt fel, hiszen a gitárján kívül ezúttal sem hozott magával mást. Igaz most nem harmonikás volt a társa, hanem meglepő módon egy trombitás, Koós Hutás Áron személyében. Na itt aztán nem volt semmilyen felvezetés csak mély víz. És persze ezúttal is csak ámulattal hallgatta a publikum az egymást követő jobbnál - jobb számokat. Hamarosan bekapcsolódott a trombita is a játékba és kezdődött is egy nagyon sajátos hangzású jam, majd ismét egy kis gitár, majd újra jam… Bár már jócskán benne jártunk az éjszakában, de a közönség ezúttal nem nagyon akart mozdulni és kicsi csalódással vette tudomásul, hogy elérkezett az utolsó szám…
Remek este volt, ahol minden érdeklődő megtalálhatta a leginkább ínyére való zenét vagy az egyik vagy a másik színpadon fellépők jóvoltából. A képriport ezúttal is a galriában… Katt’ a fotóra.
Folyt. köv.: Quimby