[1]Ha időm engedi mindig jóval korábban érkezem, mint az adott esemény kezdődik, de mire megérkeztem, Feri bácsi már mindig ott volt… soha sem tudtam megelőzni. Mert érdekelte mi fog történni… Ha netán jártas volt a témában akkor azért, ha pedig nem akkor azért.
Mindig rááldozta az időt, amivel foglalkozott, legyen az egy család, vagy az, hogy hol festették más színre a ház elejét, és másra a ház végét. Decemberben a városi újság évzáró összejövetelén én sem úsztam meg a kérdést, hiszen messziről jöttem, és hátha felénk is szokás volt ez.
Mindig adott magának időt, hogy mindent alaposan átgondoljon azzal kapcsolatban, amivel éppen foglalkozott. Mi is sürgethette volna?
[1]
Neki sem állt több órából a napja, mint nekünk, de valahogy jobban beosztotta az idejét… amikor egy dologgal foglakozott, arra összpontosított, amikor meg mással, akkor arra, legyen az cikk írás, vagy éppen sport. Soha nem kapkodott, mert a kapkodás nem vezet eredményre.
Akik – mint én, aki esetenként közel kerülhetett hozzá, megtapasztalta, hogy mit jelent az idő tisztelete. Mert ahhoz, hogy valamiről érdemben, valódi véleményt alkothassunk, ahhoz idő kell, sok-sok idő! Kedvenc kutatási területe a névtan volt, egy olyan terület, ahol csak az aprólékos elszánt munka vezethet eredményre. Egyike volt azoknak a tudós tanároknak, akitől el lehetett lesni az régi idők kutatási attitűdjét. Ő könnyedén átlépett mai világot jellemző, „eredményt, de azonnal” típusú gondolkodáson. Az sem ejtette kétségben, hogy a mai technika elrobogott mellette… hozta az éppen aktuális, kis füzetecskéjét és abba írta fel gondolatait. És az az érdekes, hogy az elkészült cikk semmivel sem tartalmazott kevesebb információt, mint a korszerű technikán alapuló tudósítások. Igen a lényeglátás képessége – ami persze több évtizedes munkán alapult -, azt nagyon érdemes volt ellesni tőle. Sajnos az idő előre haladtával egyre kevesebben lesznek olyanok, mint ő volt, akiktől ezek a régi praktikák még elleshetők, hiszen az emberi élet véges. Nekünk a követő korosztályok tagjainak igyekeznünk kell, hogy ezeket a tapasztalatokat átvegyük és átörökítsük…
[1]
Igaz, hogy TANÁR ÚR most elment, de a tudás, amit „tanítványai” hordoznak, tovább él… Feri bácsi mi pedig igyekszünk eszerint végezni munkánkat és tovább adni azokat a dolgokat, amelyeket volt szerencsénk megtanulni, ellesni tőled.
Hogyan is köszönhetnék el másként, mint néhány képpel a galériában… Katt’ a képre