Fotó: Szalai GyörgyMúlt pénteken volt néhány apróbb elintéznivalóm a „belvárosban”, gondoltam kihasználom a kicsit bágyadt, de már a tavasz érkezését sugalló napsütést és sétálok is egyet. Ha már ott voltam, leballagtam a Zagyva partra, mert ilyenkor a felszálló párában nagyon kellemes látványt nyújt a kőhíd és mögötte a fahíd.
Elindultam megnézni az hivatalosan még fel nem avatott, de a városlakót által már láthatóan átvett „Tulipános hidat”. Mivel mindig van nálam valamilyen fényképezőgép, elhatároztam csinálok pár fotót, lássam mi lesz belőle innen az új híd közepéről.
Fotó: Szalai György
Úgy látszik néhány fiatal pár már is talált más funkciót is városunk új építményének. A vaskos drótköteleken már néhány lakat függött. Aki járt Pécsett minden bizonnyal nem hagyta ki, hogy megnézze a híres lakat falat. Ami az idők folyamán teljesen megtelt – igaz közben építettek egy újat, sőt a Dzsámi körött lévő vaskerítésen is gyülekeznek a lakatok. Gondolom azoknak a pároknak, akik már rátették a maguk lakatját a hídra az járt az eszükben, miért is ne lehetne nekünk is egy ilyen kis „zarándokhelyünk”. Azért csak más, mint az ismert „rágógumis fa” a Fürdő utcában, amiről sok mindent el lehet mondani csak azt nem, hogy romantikus lenne. El tudom képzelni lelki szemeim előtt, hogy néhány év, esetleg évtized múltán hány megélt szép időszak ereklyéi sorakozhatnak a ma még zord acélsodronyokon. Minden bizonnyal ez a jelenség sem marad visszhang nélkül és ki-ki hangot fog adni - saját szemszögéből mindenképpen helyes – véleményének pro és kontra. Például Párizsban napjainkban is komoly vita folyik, hogy az ottani lakatok egy valódi „zarándok hely” jelképei, vagy csupán elcsúfítják azokat a gyönyörű építményeket. Az nyilvánvaló, hogy már csak városunk méretéből adódóan is jócskán kell idő, amíg mi ilyen problémával szembesülünk.
Az idő, és a reményeim szerint nem a túl rigorózus városgazdák döntik el, hogy lesz-e, lehet-e (mert azért a dolognak van némi biztonsági vetülete is) „laktok hídja” a most még csak „Tulipános” hídból. Gondolom, a fentiekből is kiderül, hogy én nem ellenezném, ha egy hagyomány kezdeti lépése lenne az a néhány lakat, ami már megtalálta a helyét.
Fotó: Szalai György
Addig is… Kedves Petra és Ádám! Azt ugyan nem tudom, hogy ti voltatok-e az elsők, - igaz a többi lakaton nem találtam nevet - de remélem a lakatkulcsot a Zagyvába dobtátok, hogy biztonságban legyen. Azt sem tudom, hogy maradhat-e a helyén a jelképetek, ha igen akkor is tanúskodni fog életetek egy szép szakaszáról, ha a sors később esetleg más utat jelöl számotokra.... Siccc!
A magam részéről kíváncsian várom a folytatást… Folyt. köv.?