[1]Győztes csapaton ne változtass, tarja a sportban ismert mondás. A Péntek esti farsangi mulatság szervezői is tartották magukat ehhez és legalább is zenei stílusban nem változtattak. A nagysikerü Halloween partyn is rockabilly adta a hangulat alapját. Ezúttal azonban egy másik, a műfajban jegyzett csapat a Tom White és a Mad Circus kergette az őrületbe a szórakozni vágyókat. Az alkalomhoz illően rengetegen jöttek különböző maskarákban, jelmezekben, sőt maguk a szervezők is igen sajátos öltözékekben dolgoztak ezen az estén.
Aki nem ismerte a zenekart és vette a fáradtságot és utánuk nézett egy kicsit, tudta, hogy három felvonás vár rá ezen az estén az „őrültek házában”. Azok pedig, akik ismerték ezeket a srácokat, már át is éltek egy, vagy több bulit velük, biztosra mentek. A rockabilly már hat évtizede örvend folyamatos népszerűségnek. Nyilván ez az oka, hogy a közönség legalább három generációból verbuválódott. Ez a műfaj mindig is lázadó volt, ezt fejezte ki zenéjében és a koncertek „körítésében”. Most sincs ez másként, csak a forma változott, esetünkben a zenekar tagjai komoly tetoválás kavalkád birtokosai voltak, viszont a zenéjük megőrizte a hagyományokat, még a saját szerzeményükben is.
[1]
Ami azt illeti ezúttal sem volt finom felvezetés, a srácok egyből belecsaptak a lecsóba. Tom White szájharmonikájával varázsolt és persze énekelt és időnként gitározott is szaporán. Mirk Norbi vállalta be a dalok másik felét és persze nyúzta gitárját, ahogy azt illik. Kincses Dávid a nagybőgő használatára vonatkozó valamennyi szabályt porrá zúzta, mert túl azon, hogy remekül pengetett, tette azt a lehető különbözőbb testhelyzetekben. Gondolom, ezeket az attrakciókat nem nagyon díjaznák sem egy dzsessz tanszakon, sem pedig hangszerkészítői körökben – azért hanyatt fekve egy lángoló nagybőgőn szólózni… A csapat legnyugodtabb tagja a dobfelszereléssel körbe bástyázott Buzsik Tamás volt. Igaz ott a dobok mögött nemigen van hely a hasonló akciókra, vagy legalábbis sokáig tartana a cucc újbóli felépítése. Így nem maradt más neki, mint hogy könnyű kézzel tolta a társai alá a ritmust nem is akár hogyan... Na jó időnként azért megvillantotta, hogy szól az, amikor igazán a dobok közé csap. Ennyit a főszereplőkről.
[1]
A hangulatot úgy sem lehet leírni… ráadásul a tánc mellett volt látni való is bőven. A jelmez versenyt például egy sejt és „alkalmi” partnere egy bohóc lány nyerte. A legjobb táncosnak járó címet városunk színpadain is többször szereplő rock and roll pár nyerte. Végül pedig egy kis játék… Elvis imitátorok versenye. Azért itt csak kapkodtuk a fejünket… két produkció is teljesen profi volt, de nem lebecsülendő a harmadik e műfajban kevéssé jártas, viszont igen bátor jelentkező sem. A győzelem a zenekar egyik „törzs szurkolójának” jutott, viszont a díjból, egy üveg jóféle pálinkából mindenki kapott, aki el nem ugrott.
[1]
Ez a buli is remekül sikerült, köszönhetően a zenekarnak, aki olyan őrült tempót diktált magának és a parketten táncolóknak is, hogy alighanem a közönség jobban várta a szünetet, mint maguk a muzsikusok. Már jócskán benne jártunk az éjszakában, amikor lassan kezdtek kihullani a gyengébbek, köztük én is, így a végkifejletről nem tudok beszámolni.
Ameddig ott voltam addig viszont, ha táncolni nem is táncoltam, de a fényképezőgépem szinte folyamatosan kattogott. Hangulatjelentés a a galériában… Katt a képre!