[1]A MaloM színház tavaszi programjának utolsó táncszínházi előadását láthatták az érdeklődők, február 11-én este. A téma ismerős lehetett, hiszen a párkeresés egy szegmensének változatait már láthattuk 7 randi című darabban Szűcs Kata és Vaszkó Bence tolmácsolásában. Ezúttal a Zéró balett Süti, bor, tánc,szex című darabja vette górcső alá ezt a kimeríthetetlen és egyben kibogozhatatlan témát.
Mit várunk és miben reménykedünk a majdani kapcsolatban? Mi az, ami befolyásolja a párkeresés kudarcát, vagy eredményezi sikerét? Egyáltalán mi ennek a különleges játénak a játéktere? Hol van az a közös többszörös, ami egymáshoz köti a közeledő két személyiséget… vajon erre csak a tartalmas dolgok alkalmasak, vagy megteszi a tablettás bor és a kacsatánc is? Mennyit kell és mennyit lehet feladni magunkból a „siker” érdekében… és ha úgy döntünk, hogy feladjuk az egyéniségünket, vagy legalább is annak egy részét, akkor meddig söpörhetjük szőnyeg alá az egónkat büntetlenül? Mi a siker titka és mi az ára? Milyen praktikákat használunk, és mivel fizetünk érte? A párkeresés egy nagy kaland, vagy esetleg véresen komoly „játék”? Mi lesz a vesztessel? Újra próbálkozik, más „taktikával”, vagy néhány sikertelen kísérlet után leírja magát? Végtelenségig lehetne sorolni a párkeresés dilemmáit és az igazságot megvallva, a kérdések túlnyomó többségére nem találnánk igazi választ. Hiszen a variációk száma tart a végtelenhez…
[1]
A négy táncos és a „Hangfürdő kórus” nagyon sajátos módon a tánc, szöveg és zene ötvözetén keresztül próbált beavatni bennünket ebbe a hol humoros, hol fájdalmas, hol sikeres, hol pedig sikertelen „ritusba”. Természetesen ők sem adnak választ a fenti kérdés dömpingre, inkább sajátos hangulatú képekkel ismertetik meg a nézőket egy-egy tipikus, vagy legalábbis annak mondható élethelyzettel. Különleges a kis csapat felállása, hiszen a három lányra mindössze egyetlen fiú jut. Ez is üzenet? A mai korban netán már nem a fiúk játszák a főszerepet ebben a játékban? Esetleg visszatérés a régi időkbe, ahol a gyengébbik nemnek kellett elnyerni a férfi kegyét, persze mindezt úgy, mintha a dolog fordítva lenne, különben szégyen szemre vénkisasszony marad? Jut eszembe erre is láthattunk nem régiben egy változatot a MaloM színpadán, Bozsik Yvette társulatának előadásában. Vagy mégis teljesen mai ez a feldolgozás, hiszen a négy figura közül csupán egyetlen egynek van rendben az önbecsülése? Mintha ez az arány valahonnan ismerős lenne…
[1]
Ha választ nem is adott a darab a párkeresést övező kérdés áradatra, viszont remek alkalmat kínált arra, hogy még napok multán is ki-ki elgondolkodjon a látottakon és a hallottakon. A jó színház ilyen is, nem csak kikapcsol, hanem elgondolkodtat, netán egyes dolgok átgondolására késztet és közben még időnként meg is nevettet. Mindezekben része volt azoknak, akik úgy döntöttek, hogy ezen a szerda estén betérnek a MaloM-ba.
Természetesen a galéria ezúttal sem marad el… Katt a képre.