A padlón voltak. Mikor a bajnokság első hét meccséből hetet vereséggel fejeztek be, még annak is örültek volna, ha elkerülik a kiesését. Mégis sikerült felállniuk. A szegediek ellen nagyszerű játékkal elért győzelem, és ezzel együtt a felsőházban való szereplés kivívása kétségtelenül sporttörténelmi jelentőségű esemény volt a jászberényi kosarasok és a város számára egyaránt. De van-e innen még tovább? A péntek este (19 óra, Bercsényi úti sportcsarnok) a SMAFC-NYME elleni ragadó előtt a Jászberényi KSE vezetőedzőjével, Horváth Balázzsal beszélgettünk
- Mára a városi sportbarátok szívét is meghódította a kosárlabda, hiszen sosem látott népszerűségnek örvendhettetek az utóbbi hetekben, hazai pályán megrendezett találkozókon. A helyzet azonban nem mindig volt ennyire irigylésre méltó. Miként élted meg edzőként, hogy az első hét fordulóban hét vereséget szenvedett a csapat?
Köszönöm, köszönjük szépen a gratulációt, ám a kézfogások ideje még nem jött el! Természetesen nagyon örülünk mindannyian annak, hogy sikerült a négy közé jutás, de itt még nem akarunk megállni, sőt! Ami a kérdés másik felét illeti: természetesen engem is bántott és bosszantott, hogy ilyen rosszul kezdődött a mi szempontunkból az idény, de minden idegszálunkkal a javítás lebegett célként a szemünk előtt.
Mégis, milyen tervekkel vágtatok neki a bajnokságnak, illetve a zsinórban elszenvedett fiaskók hatására hogyan változtak meg az igények a csapattal szemben?
Augusztus végén úgy terveztük, hogy a biztos bennmaradó hely megszerzésével nem lehet gond. Erre a szörnyű kezdésre azonban még annak tudatában sem készültem, hogy azon túl, hogy rövid volt a kispadunk, az akkori alapemberek közül többen már nem is nálunk játszottak… Sokszor előfordult, hogy ugyan a mérkőzés jelentős részében egyenrangú ellenfelei voltunk szinte bárkinek, az utolsó negyedre szinte mindig elfáradtunk, s a vetélytársaknak sikerült felőrölniük bennünket. A sorozatos kudarcok után igazság szerint egy pillanatra én is meginogtam azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet-e elkerülni a kiesést, ám aztán inkább a munkába temetkeztem a játékosokkal együtt annak érdekben, hogy minél előbb kilábaljunk a gödörből.
A nagy akarat és a sok gyakorlás mellett gondolom, nem ártott a csapatnak, hogy több periódusban, de erősödött a JKSE. Hogyan alakult ki a kapcsolat az egykoron Hódmezővásárhelyen is kosarazók és a berényi kosárcsapat között?
Ha jól emlékszem, Malick vette fel a kapcsolatot Czibere Zolival, aki legutóbb az NB II-es Szerencs játékosa volt. Akik szemmel követik városunkban a kosárlabdát, valószínűleg egyetértenek velem, amikor azt mondom, sokkal magasabb szintet képvisel Zoli, mintsem az NB II-ben kellene játszania! Számára is mindenképpen fellendülést és fejlődési lehetőséget jelenthetett a csapatunkba való igazolása, s ettől a ponttól kezdve már láncszerűen alakultak a történések. Megtörtént a kapcsolatfelvétel Böszörményi Petivel – aki sokszor szállította Cziberét is, mivel utóbbinak nincsen jogosítványa -, majd következhetett Drahos Gábor, akivel kapcsolatban már a Nagykálló elleni Magyar Kupa-mérkőzésen biztosak lehettünk, hogy vele nagyon sokat erősödtünk. Ezután már szinte hab volt a tortán Kováts Róbert ideszerződtetése!
Felmerül a kérdés, hogy ilyen jelentős mértékű változások a keretben milyen hatással van a csapategységre? Lehetett feszültséget érzékelni a levegőben? Hogyan viselkedtek az élvonalbeli tapasztalatokkal rendelkező friss szerzemények a kezdeti időszakban?
Egyáltalán nem éreztették az új fiúk, hogy ők többet érnének a régebb óta itt játszóknál, roppant alázatosan viszonyultak a helyzethez. A csapategységgel azóta sincsen probléma. A srácok között nincsen klikkesedés, az edzések jó hangulatban telnek, egy szó, mint száz: egy edző számára ideálisak a körülmények.
Jó, jó, nincs gond a csapategységgel és egyénileg sokat erősödött a gárda. Ám mindez önmagában elegendő volt ahhoz, hogy sorra nyerjenek, vagy az új kerettel új edzésmódszer is járt?
Annyiban változtattam az edzések menetén, hogy azok pörgősebbek, gyorsabbak lettek az utóbbi időben, illetve nagyobb hangsúlyt fektettünk, illetve fektetünk a különböző taktikai elemek gyakorlására. Mindezt azért is tehettem meg, mert fizikailag nagyobb a munkabírásuk ezeknek a játékosoknak, ráadásul mivel igen bő a keret, lehetőség van a sérült vagy fáradt csapattagok pihentetésére, velük szemben rotációt alkalmazni.
Akkor mindez azt jelenti, hogy manapság már azért nem, vagy csak ritkán fordul elő, hogy közel száz pontot szerez a csapat egy összecsapáson, mégis vereség lesz a vége? Korábban ez egészen gyakori volt.
Valóban, előfordult, hogy egy-egy mérkőzést a kevésbé jól működő védekezésünk miatt veszítettünk el. Ez a folyamat elsősorban azért van visszaszorulóban, mert a jelenlegi csapat egyszerűen jobban meg tudja oldani a védekezésbeli feladatait, de persze igyekszünk ezen is javítani, fejleszteni.
Ha már ilyen jelentős mértékű erősödés jellemezte az együttest, gondolom, az elvárások is változtak.
Igen, mivel több meccset is nyertünk zsinórban, folyamatosan nőtt a bizalom az irányunkba, s néhány rosszul sikerült találkozót kivéve – gondolok itt elsősorban a Baja és az Eger ellenire, idegenben -, mindvégig képesek voltak a fiúk magas szinten kosárlabdázni. A szurkolók pedig hál' Istennek egyre nagyobb számban látogattak ki az ütközeteinkre, s mi mindvégig igyekeztünk megfelelni a növekvő igényeknek. Reméljük, ez sikerült, illetve sikerülni fog!
Mikor gondoltad azt, hogy ez a magas szint elegendő lesz ahhoz, hogy kiharcoljátok a felsőházban való szereplés jogát?
Nyilván nem lehet egyetlen mérkőzéshez kötni a gondolkodásban történt változást, de Likár Peti Jászberénybe történő igazolása, és az ezzel párhuzamosan zsinórban – meggyőző teljesítménnyel – megnyert meccsek hatására kezdtem el igazán bizakodni az 1-4. helyezés megszerzésében.
Azóta már kiderült, hogy okkal bíztál a sikerben, s az alapszakasz utolsó fordulója óta a bajnokság folytatására készülhettek. Mire számíthatunk az aktuális ellenfél, a SMAFC-NYME gárdájáról?
Röviden: nagyon nehéz összecsapásra. Elég, ha annyit mondok, hogy a soproni csapat az alapszakasz során megrendezett huszonkét forduló alatt mindössze három vereséget szenvedett, és nyilván nem véletlenül nyerték meg a Nyugati-csoportot. A megyeszékhelybelieknek legalább olyan erős a kezdőcsapatuk, mint amilyen a miénk, viszont a kispadjuk valamivel gyengébb képességű sportolóból áll; talán ez az, amit kihasználhatunk.
Egy ilyen jól összeszedett, egységes csapat ellen mi lehet az ellenszer? Mit lehet, illetve kell tenni ellenük a továbbjutás kivívása érdekében?Ha jók az értesüléseim, egykoron szerepeltél Sopronban. Milyen érzéssel térsz vissza a városba, illetve mit lehet tudni a játékos pályafutásodról?
Igen, még utánpótlás koromban szerepeltem a mostani ellenfél városában, s ugyan várhatóan sok rokonom ki fog látogatni a mérkőzés helyszínére, nem érzem másnak ezt az párbajt, mint a többit. Egyébként Sopron után Győrbe, majd Budapestre igazoltam. A MAFC-os időszakom első felében minden rendben volt, többek között főiskolás bajnoki címet is szereztünk. A gondok akkor kezdődtek, amikor a felnőtt keret tagja lettem, ugyanis ekkortól kezdve csak ritkán kaptam játéklehetőséget. Tulajdonképpen ez volt az a pillanat a karrieremben, amikor rájöttem, nem fogok tudni olyan magasságokba jutni, mint ahogy én azt terveztem, s amiért pedig mindent megtettem volna.
Ha már a tervekről beszéltél: mit lehet tudni a rövid- és hosszútávú célokról?
Ebben a szezonban nincsen konkrét célkitűzés. Az 1-8. hely bármelyike megszerezhetőnek tűnik. Hosszútávon egy erősen közepes csapat kialakítását igyekszünk megoldani, mert a sportot kedvelő és azt támogatni hajlandó támogató nélkül nagyon nehéz egyről a kettőre jutni és elérni azt, hogy fenntartható legyen egy maihoz hasonló, kiemelkedően erős keret.
A nagyobb időtávlathoz tartozik a fiatalok nevelése, majd szerepeltetése. A jászberényi kosárlabdában konkrétan mi a helyzet? Mennyire bízhatnak a srácok a több játéklehetőségben?
Kétségtelen, hogy az az ideális helyzet, ha minél több hazai érdekeltségű fiatal szerepelhet az adott együttesben. Most ugyan olyan bombaerős társaság jött össze, hogy ebben az idényben nem valószínű, hogy sokat tudom játszatni a fiúkat, de a jövő mindenképpen az övék. Ha megvan bennük a kellő elhivatottság, a kitartás, akkor meg fogják kapni a képességeiknek megfelelő bizalmat. Most azonban legfontosabb számunkra, hogy minél jobb pozícióban zárjuk az idényt!