[2]Ezt a címet adta Ashley Male az estjének. Nagyon nagy várakozással mentem csütörtök a MaloM-ba. Ismerve az előadás előző változatát, rendkívül kíváncsivá tett, vajon most hogy fog kinézni ez az alapvetően képlékeny darab. Kedves barátunk megmarad-e a színháznál, vagy a történetet a saját életére formálva aktualizálja.
Bátor volt és változtatott. Az elveszett dolgok nagyon hangsúlyossá váltak… akár azért, mert egy elrepült lufi, vagy egy megszökött sárkány bizony nagyon komoly veszteség volt a maga idejében… vannak dolgok, amelyeket pedig nagyon szeretnénk „elveszteni” – pontosabban megszabadulni tőle -, de ehhez komoly erőfeszítésre vannak szükség. Az igazi dráma nem ez, hanem az a küzdelem, ami a menekülés… a régi élet és az új világ lehetősége között van. Számtalan kéz húz vissza… ma csak egy, holnap kettő, holnapután három whisky… nehéz ébredés… rémálmokkal teli éjszaka az egyik oldalon… reményteljes rátalálás egy másik világra a másik oldalon. Végzetes menekülési vágy és roppant kötödés a pillanatnyi megoldáshoz…
[2]
Ashley nem adott választ... itt nem volt Happy end… volt bátorsága nyitva hagyni a történetet. Azt szokás mondani, az élet döntetlenre játszik. Most nekem úgy tűnt, hogy vesztésre állunk… de valahol láthattuk a reményt, hogy ez megfordulhat.
Az a tucatnyi néző, aki jelen volt ezen az estén egy nagyon őszinte előadásnak lehetett részese, ami fájt. Mert az előzőhöz hasonlóan tükröt tartott elénk, ami ezúttal nem kellemes látványt nyújtott, de mégis magába hordozta a jobb idők reményét.
[2]
Azt gondolom, hogy illendő megköszönni barátunk őszinteségét… nem kertelt… most így állunk…
A képek? Nagyon nehéz volt kívül maradni a történeten… talán nem is sikerült, de nem is baj.