Fotó: Szalai GyörgyMolnár György és kedves felesége Edit asszony immár ötödik éve, hogy rendszeresen meghívja ismerőseit egy kis beszélgetésre, ahol valóban csak jó és nagyon fontos szavak hangzanak el estéről-estére. Múlt csütörtökön volt a JÓ SZÓ esték őszi összejövetele.
„Az elmagányosodott ember a közösségben tud meggyógyulni” (Vekerdy Tamás)… Nekem ez a pár jó szó jutott, mikor megérkezve egy kártyát választhattam a kis kosárból. Persze mindenki, aki elfogadta ezt a meghívást megkapta a maga mondatát… szerencsére jó sokan voltunk… Ha ekkor sarkon fordulok és haza megyek, már akkor is megérte, hogy elfogadtam az invitálást.
Természetesen eszem ágában sem volt ilyet tenni, inkább izgalommal vártam, mit hoztak az est vendégei magukkal. Ezúttal Kudlik Júlia osztotta meg gondolatait, Szvorák Katalin pedig csodálatos dalait. Kérték, és mi nem csak telefonjainkat kapcsoltuk ki, de külvilágot is, hogy tisztán érthessük azokat az üzeneteket, amiket a jól ismert bemondó hangján, vagy a kristály tiszta dallamokon keresztül hallottunk… mert itt nem volt más csak egy gyönyörű, mindenki által - már aki hallotta - ismert összetéveszthetetlen hang, és egy hegyi patak tisztaságát idéző ének… és persze nagyon fontos gondolatok hosszú sora.
Fotó: Szalai György
Az, hogy az üzenet, megérkezett, tisztán látható volt az arcokon és persze a csenden, ami legbiztosabb jele a befogadásnak. Ez nem csoda, hiszen nem másról szólt ez a szűk egy óra, mint a szeretetről, ami mindannyiunk életének egy rendkívül fontos pillére.
Aki elfogadta a Molnár házaspár invitálását, ismét egy olyan élményben lehetett része, amire mindenkinek szüksége van időről-időre… a személyes megérintettségre. Ha valaki elmulasztotta, vagy netán nem volt módja részese lenni ennek a rendezvénynek, szívből javaslom, hogy egy sötét szobában szánjon rá egy szűk órát és hallgassa meg Kudlik Júlia és Szvorák Katalin Szeretettel dalok és gondolatok című lemezét… persze más, mint élőben, de úgy is felejthetetlen élmény.
Fotó: Szalai György
A vendégek távozóban - mert itt a vendéglátók mindenkit személyesen fogadtak és kézfogással köszöntek el tőle - egyértelművé tették, hogy szeretnének még további ilyen estéket, és már most várják a tavaszt, amikor ismét összegyűlhetnek. Azt ugyan még nem tudni, ki fogja megosztani velünk gondolatait, abban azonban biztosak lehetünk, érdemes lesz újra eljönni.
Ez egy olyan este volt, amikor a fényképezőgépem háttérbe szorult, mert annyi minden befogadásra érdemes gondolatot hallottam, hogy inkább arra figyeltem, mintsem arra, hogy meg legyen az a bizonyos képriport… de megérte.