[2]Talán ebben a két szóban lehet összefoglalni a flamenco lényegét, ahogy az egy rövid bevezetőben elhangzott. Hiszen nagyon szigorú tradicionális szabályok alapján épül fel ez a tánc, ugyanakkor korlátok nélküli teret is ad az érzelmek és gondolatok kifejezésére. Ellentmondás… meglehet, de amit a közönség lát az szinte leírhatatlan élmény.
Kivált kép akkor, ha az előadók olyan táncosok, mint akik a MaloM-ban jártak október 4-én. Lippai Andrea a flamenco hazai legjobbja és egyben első számú mentora, míg lánya Zsófia az első generációként felnőve édesanyja együttesében most tovább folytatja ezt a munkát. Ő a flamenco őshazájában, Andalúziában, a Sevilla-i Conservatorio Professional de Danza flamenco szakán szerezte diplomáját. Nem mellesleg első külföldiként.
[2]
Valóban különös élmény volt ez az este, nem csupán a tánc okán, hanem azért is mert két korosztály táncosa, mester és tanítványa, ráadásul anyja és lánya volt egyszerre a színpadon. Ez nagyon érdekes hangulatot adott, az amúgy is abban pillanatban „születő” lendületes, vérpezsdítő koreográfiának. Pillanatok alatt megtöltötték energiájukkal a teret és a nézőket is. Azt csak „mellékesen” jegyzem meg, hogy a férfi nézők bónuszként két nagyon csinos hölgyben is gyönyörködhettek.
[2]
Lehetne még hosszasan ecsetelni az előadáson történteket, de valójában nincs értelme, mert szavakban nem adható vissza az, amit a nézők kaptak… talán képekben… A kísérletem eredménye a fotókra kattintva a galériában látható.