[2]A MaloM péntek esti vendége a Csokonai színház Hét randi című darabja volt. Már az önmagában is érdekes, hogy az író és rendező személye ugyanaz az Olt Tamás, aki „civilben” a társulat színésze. A hét történet nem is igazán randi, hiszen az egyes epizódok egy kialakuló, működő, vagy éppen nem működő kapcsolatokról készült pillanatfelvételek. A két szereplő mindig ugyanaz – Szűcs Kata és Vaszkó Bence – illetve van még két állandó „résztvevő” egy tábla, amire éppen a következő jelenet háttérüzenete kerül fel a szünetekben, miközben a szereplők magukra öltik a soron következő öltözetet és személyiséget, na meg persze a rózsa, amely minden részben megadja a „kezdő hangot”.
Az egyes pillanatfelvételek kiinduló pontjai között a rózsán kívül nincs kapcsolat. Az első kép – ami egyébként a szerzőnek az ötletet adta, hogy megírja a folytatást – egy buszmegálló, ahol két nem túl bonyolult lelkületű fiatal próbál valamilyen szintjükhöz illő párbeszédet folytatni. Ez a jelenet egy igazi színészi csapda, mert tálcán kínálja a túlkarikírozás lehetőségét... a két színész köszönte szépen, de nem élt a kínálkozó „lehetőséggel”- szerencsére, mert így volt a hiteles. A második randi teljesen más környezet – elegáns étterem – két jólszituált embernek tűnő pár diskurzusa. De a jólszituáltságuk ugyanis nem más, mint a hatalmuk és pénzük, mert amikor mobiltelefon üzemmódra váltanak, azonnal kinyílik a valós énjük. Ami valójában nem gazdagabb az első párénál, csupán az áhított dolgok nagysága más, míg a buszmegállóban a ropi, addig itt az étteremben maga az Isten a megvásárolhatóság netovábbja. És innen folytatódtak a képek, a kupleráj rideg közegén át a bugyuta szeretetéhes álmodozó nőn át – aki csupán éppen azt nem veszi észre, hogy a hőn áhított szerelme lassan kifelé tart a földi éltből. Az intellektuálisan csalódott „művész”, aki éppen azon fáradozik, hogy felépítsen valamit társaival, ami pontosan úgy működik, ahogy ő szeretné. Igaz közben fel sem tűnik neki, hogy társa éppen alkohollal próbálja leválasztani magát a környező világ valóságáról. 
[2]
Talán ennek a hatvan percnek a legdinamikusabb része egy néma pár veszekedése volt ahogy hangok nélkül is bezengte a teret ez a civakodás és békülés. Bár nem tudom, hogy a nézők soraiban volt-e valaki aki jártas a jelbeszédben, ha igen ő biztosan észre vette, hogy ennek az epizódnak, minden szavát lefordították… de azért mi is, akik nem értjük ezt a „nyelvet” a gesztusok tisztaságának hála, pontosan tudtunk mindent.
Hogy ne ilyen borús legyen a végkifejlet egy „Szuperbio” pár cseverészése vitte el a történetet a klasszikus randi helyzetig. Nem hiszem, hogy lenne egyetlen srác is, ha akinek a szomszédjába költözik egy csinos lány, legalább egyszer ne álmodna arról, hogy becsenget egy kis cukorért, vagy citromért… ami persze épp akkor fogyott el… de egy karika, vagy néhány szem kockacukor azért csak akad valahol, amivel át lehet rohanni a szomszédba.
Péntek este röpke kiruccanást tehettünk, a randik ezerszínű világában. Na persze ezúttal sem úsztuk meg a „gyomrosokat”, igaz azonnal jött rá borogatásként egy kis derű is. A két szereplőről azt azért mindenképpen el kell mondani, hogy ezt a hét epizódot, amit fel lehetne fogni helyzetgyakorlatként is olyan energiával adták át, hogy láttuk, éreztük – mert ilyen kis térben nincs lehetőség csalni – nem csupán a ruháikat váltották, de ténylegesen felöltötték magukra a személyiségeket is.
[2]
A galériában meg lehet bizonyosodni arról, amit fentebb írta. Csak egy kattintás a fotókra.