[2]Mi történik akkor, ha van egy fiatal színész, aki nem tudja mihez kezdjen „jó dolgában” – mert az gondolom nyilvánvaló, hogy egy pályája elején járó színésznek, "jó dolga" van, ha egy kőszínház társulatának tagja. Ez utóbbi számára nem jelentett egyet azzal, hogy szerepeivel hátra dőlve csordogáljon az élete. Szerette volna több területen és intenzívebben művelni választott hivatását. Ő Lazók Mátyás, de, hogy új kihívásként - egy ismerőse tanácsára - éppen a világirodalom egyik legösszetettebb és nem kis terjedelmű művét választotta…Dosztojevszki Karamazov testvérek…? Ehhez persze kellettek társak is, akik szintén egy kimeríthetetlen forrást láttak ebben a regényben. A többi már ment „magától”... találtak valakit, aki rendezőként segítette a darab formálását – Laboda Kornél, Faragó Zsuzsa, pedig dramaturgként egyengette annak alakulását. A MaloM múlt szombati előadása a karamazov – így kisbetűvel - című előadása volt.
Szó se róla nem kis kihívást jelentett a regény egyes részeit napjainkra is érvényes párhuzamokként bemutatni. Más részt viszont hatalmas szabadságot adott a szereplőknek, hiszen mindannyian több figurát is meg kellett formáljanak, függetlenül attól, hogy az nő, vagy férfi volt. Ehhez minden létező eszközt felhasználtak és fantasztikus ötletességgel vonták be a rendelkezésükre álló teret az előadásba, tekintet nélkül arral, hogy annak jelenleg mi a funkciója. Sőt még a falak sem jelentettek akadály, egyszerűen az egyik szereplő az ablakon kiugorva pillanatok alatt "kivitte" a történetet az utcára. 
[2] A "nézőtér" sem jelentett kivételt. Nem csupán arról volt szó, hogy egy-egy részlet a nézők között zajlott, hanem egy keményen nekünk szegezett erkölcsi kérdésre is választ kellett adni… ebben a térben, ahol a színtér és a nézőtér nem különül élesen egymástól, lehetetlen volt „menekülni”. Bizonyos szinten mindenki részévé vált a darabnak.
Az előadás utáni beszélgetésen a szereplők külön kiemelték, hogy nem mindenhol találkoztak ilyen határozott megnyilvánulással, erkölcsi állásfoglalással. Gondolom, a fentiekből kiderült, hogy egy nagyon feszült rengeteg hatással bíró darab részesei lehettünk. Mindehhez társult, vagyis inkább szervesen illeszkedtek a remek zenei betétek, amelyeket szintén ők maguk alkottak.
A négy szereplő - Adorjáni Bálint, Jankovics Péter, Lazók Mátyás és Orosz Ákos – túl azon, hogy remek estével ajándékozott meg bennünket, az azt követő beszélgetésen egy kicsi betekintést is engedtek, nem csak a darab történetébe, de közreadták személyes hitvallásukat is a színházról… Ámulatba ejtő a hitük, pedig napjainkban ez már nem az a csillogó – villogó hivatás. Egy éve annak, hogy egy beszélgetésen a MaloM-ban Bodrogi Gyula is elmondta ezt – pedig, ha ő így gondolja. Ennek az elhivatottságnak volt egy nagyon komoly tanúságtétele ez az előadás is.
Képek a galériában… kattintás a fotóra
[2]