Egy éve került sor az egy-és kétforintos érmék bevonására. A postákon ma is be lehet váltani az érméket, de a nálunk levő aprók többsége várhatónak már nem kerül vissza. Az átállás sem a lakosságnak, sem a kereskedelmi szektornak nem okozott különösebb problémát. Egy tavaly áprilisban készült felmérés szerint a szinte mindenki támogatta a pénzérmék bevonását, és ennél is többen gondolták úgy, hogy a folyamat nincs hatással anyagi helyzetükre.
A bevonás 2007 szeptember végi bejelentése óta 190 millió darab (390 tonna) egy- és 224 millió darab (695 tonna) kétforintos érkezett vissza a jegybankba. Az összesen visszaáramlott közel 1100 tonna aprópénz a forgalomban lévő érméknek 22, illetve 33 százaléka- ez jelentősen meghaladta az MNB várakozásait. Bár a postákon most is be lehet váltani az egy- és kétforintosokat, az MNB pedig 2013. március elsejéig fogadja az aprót, sokkal több érmét már valószínűleg nem váltanak be.
Az alig használt egy- és kétforintosok bevonása jelentős megtakarítást eredményezett. Csak az érmék gyártása 2-3 milliárd forintot emésztett fel évente, előállításuk ráadásul nagyjából ötször annyiba került, mint amennyit értek. A réz-cink-nikkel ötvözetű egyforintos öt, a réz-nikkel összetételű kétforintos pedig tíz forintba került. A gyártáson kívül jelentős költséggel járt a beváltás, szállítás, begyűjtés, szortírozás, csomagolás, az MNB, a kereskedők és a bankok számára is több százmillió forintra rúgtak éves szinten.
Az egy- és kétforintosok nélkül gyorsabbá vált a készpénzes vásárlás, nem kell keresgélni a pénztárcában, és az elkallódó, fiókba ömlesztett, soha tovább nem adott érmék értéke nem rövidíti a házi kasszát.