1637-ben ezen a napon hunyt el 67 éves korában Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja, író.
1583-ban katolizált (reformátusnak keresztelték a szülei). 1587-ben lépett be a Jézus Társaságba (A próbaidőt Krakkóban töltötte, a bölcseletet Bécsben tanulta, a teológiát pedig Rómában). 1598-tól a grazi egyetemen bölcseletet tanított. 1601-ben prédikátorként Kassán és Nyitra vármegyében működött nagy sikerrel. Szónoklatai és vitatkozásai hatására Forgách Miklós és Zsigmond grófok, Thurzó Kristóf és Esterházy Miklós (jobbágyaikkal együtt) rekatolizáltak. 1603-tól a grazi egyetemen teológiát tanított. 1608-ban országos figyelmet vont magára, ugyanis a pozsonyi országgyűlésen, mint rendjének képviselője, ennek érdekében hatalmas beszédben szólalt fel a bécsi béke 8. pontja ellen, amely a jezsuitáktól megtagadja az országban a birtokszerzési jogot; majd arra bírta az érseket, hogy Nagyszombatban 1611-ben a papság erkölcsi és szellemi újjáteremtése céljából tartományi zsinatot tartson. Forgách érsek kezdeményezésére és II. Mátyás kérelmére V. Pál pápa felmentette Pázmány Pétert szerzetesi fogadalmai alól. 1616. szeptember 28-án az időközben elhunyt Forgách helyébe esztergomi érsekké nevezték ki. 1629-ben VIII. Orbán pápa bíborossá nevezte ki. 1635-ben Nagyszombaton egyetemet alapított teológiai és bölcsészeti karral (jogutódja a jelenlegi Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara).
(forrás: wikipédia)