1321-ben ezen a napon hunyt el, hatvanas éveinek elején, Csák Máté, a hatalmaskodó kiskirály
A nagy hatalmú főúr a Csák nemzetségből származott, melynek ősi birtokai a Vértes hegység területén voltak. Mivel István nevű nagybátyja és Máté nevű nagybátyja is leszármazott nélkül hunyt el, ezért mindkét nagybácsi tekintélyes területű felvidéki birtokai az apai örökséggel együtt Máté, és testvére, Csák birtokába kerültek. Máté 1291 nyarán részt vett III. András magyar király által Habsburg Albert osztrák herceg ellen vezetett alsó-ausztriai hadjáratban, melynek során a magyar csapatok Bécsig nyomultak előre. A hadjáratot követően a király lovászmesteri (agasonium regalium magister) címet adományozott neki és pozsonyi ispánná nevezte ki. 1293-ban erőszakkal megszerezte a Trencsén vármegye délkeleti szélén fekvő Ugróc várát a hozzá tartozó falvakkal együtt. 1296-ban megvásárolta Vöröskő várát. Még ebben az évben megszerezte a nádori és vele együtt a kun bírói címet.
1297 végére hatalmaskodásai miatt ellentétbe került III. András királlyal, aki megfosztotta nádori és pozsonyi ispáni méltóságaitól, azonban a főúr nádori címét önkényesen a királlyal történt szembehelyezkedése után is megtartotta. 1301. augusztus 27-én személyesen részt vett az akkor tizenkét éves (Pŕemysl) Vencel megkoronázásán Fehérváron. A király a támogatásért cserében 1302 elején örökjogon Máténak adományozta Nyitra és Trencsén vármegyéket, és Bajmóc várát, ezzel részben legalizálva erőszakos foglalásait. Hamarosan azonban szembefordult Vencellel. Valójában ingadozott a két király támogatása között, de nyíltan egyik oldalra sem állt. 1305-ben Vencel lemondott a magyar trónról, és Csehországba indult, hogy III. Vencel néven átvegye a cseh trónt. A kiürített visegrádi várat Csák Máté csapatai foglalták el Károly Róbert jóváhagyásával. 1310. november 10-én jött létre az a megállapodás, mely szerint Csák Máté elfogadja Károly Róbertet Magyarország törvényes urának. Máté azonban a megállapodás ellenére Visegrádról rendszeresen portyáztatott Buda felé. Ekkor volt a főúr hatalma tetőpontján, a király kénytelen volt székhelyét Temesvárra helyezni, mert az ország közepén annyira veszélyes volt tartózkodnia. 1311. július 6-án kihirdették a Csák Máté egyházi kiközösítéséről szóló ítéletet. A kiközösítésnek az lett az eredménye, hogy Csák Máté mind az esztergomi érseket, mind a nyitrai püspököt elzavarta, mert ki merték hirdetni az ítéletet. Miután szövetségeseivel vereséget szenvedett Károly Róberttől a rozgonyi csatában 1312-ben, befolyása csökkenni kezdett, de a király nem tudta őt térdre kényszeríteni egészen haláláig. A királyi székhelyet csak Csák Máté halála után két évvel tudta Károly Róbert visszahelyezni az ország közepébe.