Fotó: Jászberény Online / Szalai GyörgyAz „Olvass Jászberény” rendezvénysorozat április 16-i vendége Váncsa István újságíró volt. A személye nem kíván különösebb bemutatást, hiszen az újságírói szakma jeles képviselője a hetvenes évek óta. Igaz, hogy széles körű ismertséget csak a Heti hetes című tévéműsor hozott számára és tette közkedvelté fanyar humorát. A rendkívül széles érdeklődési körének egyik legérdekesebb szeletéről a gasztronómiáról beszélt ezen az estén.
A közönség ugyan tudta, miről lesz szó ezen, hiszen az újságírói tevékenysége mellet két sajátos szakácskönyv is fűtődik nevéhez. A szavak azonban mégsem igazán a receptek körül forogtak, mert egy rövid bevezető humoros kiszolásai közepedte egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy az emberiség fejlődésének egy igen korai szakaszába csöppentünk és megkezdtük időutazásunkat a táplálkozás történtében. Az út során csak záporoztak az érdekesebbnél érdekesebb ismeretek, na persze mindig valamilyen kis történettel fűszerezve, hogy még ha akarjuk se tudjuk elfelejteni… a gasztronómia fejlődésének – mint ahogy az emberiségének is – meghatározója volt, amikor először sikerült a tüzet megőrizni, később előállítani, és a nyers táplálékot sült, vagy főttel felváltani… a víz áldásos, majd kevésbé áldásos szerepe – járványok hordozója… nem hiába kelt vele idejekorán versenybe a sör… ugyancsak az emberi faj „egészségének védője” volt a bor, mint egy nyolcezer év óta… még a XIX. századi szakács könyveket is a borral készült ételek uralták… és eljutottunk napjaink néhány aktualitásához.
Fotó: Jászberény Online / Szalai György
Mediterrán étrend… ami nem is étrend, hiszen a különböző területeken egészen mást takar, arról már nem is szólva, hogy nem is kifejezetten diétás, de valamiért mégis egészséges. Kaptunk erre példát Krétától Portugáliáig bőséggel, természetesen újabb és újabb kis történetekbe csomagolva.
A végére egy titokra is „fény derült”… mitől egészséges ugyanaz az étel valaki számára és mitől nem a másik embernek… nem hittük volna, de a válasz az ételhez való viszonyulásban rejlik…
És itt most be is fejezem, hiszen, ha az elhangzottakat sikerülne is felidéznem, a hangulat esetében erre semmi esélyem. Inkább javaslom, lapozzanak bele Váncsa István szakácskönyvébe.
Fotó: Jászberény Online / Szalai György