[2]Az ünnep előestéjén, immár harmadik alkalommal láttuk vendégül a „három perces költők” stílszerűen három jeles képviselőjét. Ezúttal a környezet is valóban alkalmas volt ennek a műfajnak otthont adni.
A Lehel Film-Színház klub koncertjének vendége három igazi Slam (poetry) mester - Horváth Kristóf („Színész Bob”), Pion István, Simon Márton - és a Gourmand zenekar volt. Természetesen a közönség ezúttal is a műfajnak megfelelő korosztályból került ki. Igaz, ahogy a dzsessz esteken megjelentek fiatalok, úgy most is jelen voltak a szülői korosztály képviselői. Azt nem tudtam eldönteni, hogy pusztán megszokásból – elmúlt két hét és péntek van, akkor klub koncert – voltak jelen, vagy az érdeklődés hozta ide őket. Mit esznek ezen annyira a gyermekeink? Végül is mindegy…
A válasz azt gondolom egyértelmű volt, mert a laza megjelenésű srácok, meglehetősen feszes szövegeket és előadást hoztak magukkal. Az első pillanattól kezdve nem lehetett kétségünk afelől, hogy nem elégszenek, meg a néhol vulgáris elemeket tartalmazó szófordulatok adta sikerrel, de komoly súlyú gondolatokat öntöttek szavakba. Bizony jól jött a szövegek közötti rövid egyeztetés a zenekarral… legalább volt egy pici idő megemészteni a hallottakat, mert voltak benne méretes „ütések” szép számmal.
[2]
Külön szót érdemelnek a hátteret adó zenészek, akik mindig megtalálták azt a ritmust, és hangokat, amivel hozzá segítsék a közönséget, a hallottak befogadásához… arról nem beszélve, hogy saját lábukon is ki tudtak volna hordani egy klassz klub-koncertet, de ezúttal beérték azzal, hogy részesei lehettek egy sajátos, de ütős estének.
Számomra bizonysággá lett, hogy ez a műfaj kinőtte a babaruhát, egyre komolyabban veszi magát és közönségét, vonatkozik ez a szövegekre, előadásra és az egész produkcióra... mert a publikumot megilleti, hogy megtiszteljék…
És valami nagyon fontos… szinte minden „háromperces” mélyén ott volt a vágy arra, amit ’48-asok is zászlajukra tűztek, csak a hallgatóságnak el kellett egy rövid időre felejtenie azokat a sémákat amelyek a (szólás)szabadság fogalmaira telepedtek. Ezek a srácok szabadon szóltak vágyaikról, álmaikról… nem csoda, hogy időnként (én legalább is) irigyeltük őket.
Ismét egy rendhagyó klub koncert… de megérte… és persze pár kép a galériában…
[2]