[1]A múlt pénteken a könyvtár adott otthont a rendezvény sorozat első eseményének egy fotópályázat képeiből nyílt kiállításnak – sajnos elnéztem az időpontot és így csak a végére értem oda, így meg illetlenség lett volna bármiféle tudósítást készíteni. Ezen okulva, hétfőn este ugyan ennek az eseménysorozatnak az első író-olvasó találkozója kezdete előtt jó fél órával ott voltam a Déryné rendezvényház nagytermében.
Az első meglepetés akkor ért, amikor felérve az emeletre azt láttam, hogy sürgő –forgó hölgyek finom teával kínálták az érkezőket – sajnos a tea és a fényképezőgép nem igazán jó barátok, ezért inkább az utóbbira voksoltam. Belépve a nagyterembe – többed magammal újabb látványra csodálkozhattunk rá, ugyanis ezúttal nem a rideg széksorok fogadtak bennünket, hanem egy irodalmi kávéházzá avanzsált, nagyterem. Ez annak ellenére egy kellemes meglepetés volt, hogy a szervezők névre szóló meghívót küldtek minden olyan könyvtári olvasónak, aki az est vendégének Fábián Jankának a könyveit kikölcsönözték a városi könyvtárból. Nem tudom, más hogy van ezzel, de valahogy mindig jóleső érzéssel tölt el, amikor nem a tömeg egy darabjának tekintik az embert, hanem személyesen szólítják meg.
[1]
Már ekkor érezhető volt, hogy minden adott egy kellemes kora esti beszélgetéshez, sokak kedvenc szerzőjével. Ahogy érkeztek az érdeklődők, egyre érdekesebb gondolatok forogtak a fejemben. Na nem azért, mert az érdeklődők között alig akadtak férfi társaim, mint sem azért, mert az asztaltársaságok jelentős részét az irónő korát jóval túllépők alkották. Gondolkodtam, hogy mi is lehet ez a kapocs? Nem vitt sokkal közelebb a megoldáshoz az sem, hogy vendégünk beszélgető társa mindannyiunk kedves ismerőse dr. Fábiánné dr. Kocsis Lenke a Jászberényi Tanítóképző Főiskola volt tanszékvezetője volt (tudom most már más a neve az intézménynek, de én még így ismertem meg), hiszen – bár nem tudom a pontos korát vendégünknek – minden bizonnyal leánya lehetett volna. 
[1]
Nem sokáig kellett várni a megoldásra, mert a fiatal szerző pillanatok alatt lenyűgözte a hallgatóságát. Kár, hogy az estet létrehozók ezt nem láthatták – nem baj majd a galériában. Őszintén tárta elénk a gondolatait erről a műfajról. Blog bejegyzéseken keresztül mutatta be véleményeket a műveiről és a saját reakcióit, azt hogy alakul ki egy ötletből a regény, kezdve a szereplők névadásától a rengeteg anyaggyűjtésen keresztül – lévén ezek történelmi család regények -, aminek csak töredéke kerül bele a végső műbe, egészen odáig, hogy nem egyszer maguk a szereplők is „beszállnak” a történek göngyölítésébe. Talán ez is magyarázat arra, hogy mindenki számára - beleértve saját magát is - elképzelhetetlen csavarokat vesznek a történetek. Elvállata, vagy is inkább felvállalta, hogy nem akar valami patetikus, tudományos stílusban írni, ami gyorsan „megfeküdheti” az olvasói gyomrát, sokkal inkább arra törekszik, hogy könnyen érthetően, mégis a szereplők sorsán keresztül reális képet fessen az adott történelmi korról, mindezt egy-egy család sorsának bemutatásán át. Az, hogy emiatt kritikák érik… annyi baj legyen, kárpótlásként itt vannak ezek a találkozások és az olvasói visszajelzések. És tényleg a beszélgetés végeztével türelmesen várakoztak a hosszú sorba azok, aki nem, csak egy Fábián Janka könyvnek, de a beleírt pár sornak is szerettek volna tulajdonosai lenni.
[1]
Természetesen sok másról is esett szó az este folyamán, de egy biztos, nagyon jó nyitánya volt ennek a beszélgetés sorozatnak egy kedves, őszinte saját elképzeléseiben kitartó fiatal szerzővel. Másként, hogy is kerülhettek volna a boltok polcaira művei… mert közel sem biztos, hogy ez kisebb kihívás napjainkban, mint megírni egy jó könyvet.
Azért az érdekelt volna, hogy mi késztet egy fiatal hölgyet arra, hogy tollat ragadjon és történelmi családregényeket írjon szabadidejében. De hát ez a kérdés nem hangzott el, én meg nem közönségként voltam ott, bár remekül éreztem magam. Na majd legközelebb... mert abban biztos vagyok, nem ez volt az utolsó találkozás.
Kedves szervezők! Pestiesen szólva alaposan belecsaptak a lecsóba ezzel az estével. Nem csoda, hogy ezek után kíváncsian várjuk a következő találkozásokat. A teljesség igénye nélkül lesz miből választaniuk az érdeklődőknek… többek között a jászberényi útkereső, Juhász Judit, Váncsa István újságíró, mint „gasztrotúrista”, vagy, hogy az ínyencségeknél maradjunk Lévai Ferenc a TV Paprika "Halországának királya" is vendégünk lesz és a Könyves csütörtökön visszatér a nem régen városunkban vendégszerepelt Kern András is. Szóval érdemes lesz figyelni a következő programokra annak, aki nem akar úgy járni, mint én a pénteki kiállítás megnyitóval.
Azért néhány kép ezúttal is került a galériába…