[2]És ráadásul ehhez nem is kellet átkelni az óceánon. Elég volt péntek este ellátogatni a Lehel Film-Színház kávézójába a Klub koncert következő eseményére.
Szokás szerint a kezdés előtt már jó félórával egy gombostűt is alig lehetett lejteni. Az est vendége ezúttal a tradicionális dzsessz egyik ismert együttese a Jambalaya volt. A hamisítatlan New Orleans-i zene egyik remek hazai interpretátora nem csak eredeti számokkal, hanem saját – természetesen ugyan abban a stílusban született – dalokkal készült erre az estére. Nem hiába, hiszen a remek zene remek befogadóra talált az aktuális közönségben.
Az utóbbi kifejezés egy kis pontosításra szorul, hiszen nem is igazán aktuális közönségről van szó, hanem a klub koncertek visszajáró vendégeiről, akik két hetente összegyűlnek kis asztaltársaságok formájában, hogy egy kellemes estét töltsenek el a lassacskán igazi dzsessz klubbá avanzsált mozi galériában.
Ha már itt tartunk ideje megemlíteni, hogy lassan kialakulóban van egy olyan közösségi tér, ahol azok is kellemesen „duhajkodhatnak” akiknek a gyermekeik a +14, Uram bocsá’ +18 korcsoportba tartoznak. És minden koncert után azzal térnek haza, hogy mi is lesz a következő…
[2]
Megsúgom – mint aki többnyire a kulisszák mögött tartózkodik, hogy vendégeink is érzik ezt a remek hangulatot… ennek pedig mi vagyunk a haszonélvezői, mert nem egy hakninak tekintik ezeket az estéket, hanem egy jó bulinak a barátaikkal. És ez azért a koncerteken is érződik.
Bocs’ Jambalaya, hogy nem rólatok szólt ez a pár sor… de a koncertetek nélkül eszembe sem jutottak volna ezek a dolgok.
A hangulatról pedig a képekre kattintva ki-ki kaphat egy kis ízelítőt a galériában- ezúttal fekete-fehérben. Tudom, illene egy ilyen összeállításban minden zenekari tagról képeket bemutatni… a helyzet az, hogy egy koncerten van akiről több elfogadható kép is készül, míg a másikról egy sem… Ez nem szeretet, hanem szerencse kérdése… Majd legközelebb!
[2]