[2]Nagy volt a várakozás bennem Sára Sándor fotói kapcsán, de talán még inkább azzal kapcsolatban, hogy személyesen találkozhatok vele… Azt kell mondjam, mind a képei – amit a természetesen a megnyitó után ismételten megnéztem, mert a kiállítás megnyitó ugyanis sok mindenre alkalmas, de arra nem, hogy a kiállított fotókat alaposan szemügyre vehessük - mind pedig ő teljesen lenyűgözött.
Elég volt a jelenléte és olyan emberek üdvözölték egymást udvariasan, akik nem valószínű, hogy a hétköznapokban valaha is egymással kávéznának.
Manapság ez önmagában egy rendkívüli dolog. Egyszerűen csak jelen volt, és az elfogadás lett úrrá a könyvtár legfelső emeletén. Pedig akkor még csak néhány pillantást vetettünk képeire, és a Cigányok című dokumentum filmjét sem láttuk..
Néztem, amint őszinte tekintetével magától értetődően mesél a helyi TV fiatal riporterének, válaszol az újságíró kérdéseire, babrálva tűzi zakójára a frissen kapott jászberényi címert, akkurátusan felvágja a születésnapi tortát, vált pár szót a gimnáziumban felette egy évvel tanuló diáktársával… Minden olyan természetes, olyan elfogadó volt. Már nem is csodálkozunk az Árvácska örökre belénk égetett képein, mert jelenlétében minden olyan magától értetődő.
A titok? Az emberség…
Azt ígérte, hogy 85. születésnapját is itt ünnepli… Várjuk szeretettel…