[2]A cím alapján egyértelmű is lehetne, hogy ez egy Dr. Czeizel Endre genetikus előadásáról készült képriport bevezetője. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy ilyen feladatot is szívesen vállalnék). Most azonban Kálloy Molnár Péter Ősember című előadásáról lesz szó, amivel múlt csütörtökön lépett a MaloM színház „színpadára”.
Rob Becker, Caveman című művét – mellesleg a Broadway egyik legsikeresebb egyszemélyes színdarabja volt – Litkai Gergely és Szántó Erika formálta Kálloy Molnár Péter „fazonjára”. És bizony ez olyan jól sikerült, hogy jelentős megpróbáltatásnak tette ki a közönség tagjainak rekeszizmait. Szóval ránk is ránk fért az a szusszanásnyi szünet a két rész között. Az előadóról nem is beszélve…
Az előadás a nő és a férfi viselkedését vette górcső alá „genetikai”, de lehet, hogy inkább „fejlődéstörténeti” szempontból. Szinte pillanatonként kaptunk kezünkbe apró „tükröcskéket” amiben saját életünk egy-egy pillanatára ismerhettünk, de legalábbis a „valahol, mintha már láttuk volna ezt” érzés kerített hatalmába bennünket. A legjobb visszaigazolása az előbb leírtaknak, hogy az első sorokat megtöltő tini korosztály is vevő volt az első poéntól az utolsóig a látottakra és hallottakra. Ezek szerint, bár ők koruknál fogva még nem élhették meg ezeket a helyzeteket, de szemtanúi bizonnyal voltak már hasonlónak... Történt mind ez vaskos humorral. A hatalmas energiáról nem is szólva, amit leginkább ilyen szűk terekben érezhet meg a színházlátogató. Ismét megtapasztalhattuk mi is zajlik valójában a színpadon belül, mert ezúttal is részesei voltunk az előadásnak és nem csupán szemlélői.
És persze a hagyományos stand up elemeknek sem voltunk szűkében, mert azért Kálloy a rögtönzések sokaságáért sem ment a szomszédba. Gondolom azért ez lepte meg legkevésbé a publikumot, mert nem hiszem, hogy akadt valaki, aki ne látta volna legalább egyetlen alkalommal Kálloy Molnár Pétert a Beugró című adásban. De itt tőlünk karnyújtásnyira... Vagyis ez az előadás csak itt, és csak nekünk szólt... nem valami copy-paste (másol - beilleszt) 2.0 verzió volt.
Az igazi humornak az az egyik legfőbb ismérve, hogy nem adja oda magát a felhőtlen röhögtetés biztosította könnyű sikernek, hanem a legjobb pillanatban azért kioszt néhány kemény gyomrost – esetünkben egy ősember szellemének segítségével. 
[2]Így aztán egy nevetéssel teli est végén, azért csak-csak azzal kellet szembesülnünk, hogy egy férfinak és egy nőnek együtt bizony nem könnyű az élet, de egy más nélkül…
A képre kattintva a galériában láthatók azok a fotók, amiket a szinte folyamatos nevetés közben sikerült elkészítenem. (ha jól emlékszem egyszer már írtam arról, hogy ez milyen komoly kihívás)
[2]