1516-ban ezen a napon hunyt el 60 éves korában II. Ulászló (uralkodói mellékneve: Dobzse László) Magyarország, Horvátország és Csehország királya.
A lengyel Jagelló-dinasztia tagja, IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet magyar hercegnő elsőszülött fiaként Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet unokája és Zsigmond magyar király és Cillei Borbála dédunokája, II. Lajos apja. Anyja jogán tartott igényt a magyar és a cseh trónra, aki aktívan támogatta mindkét trónigényét. Cseh királlyá I. Mátyással szemben 1471-ben választották. Később megegyezett Mátyással, hogy mind a ketten viselhetik a cseh királyi címet. 1490-ben, Mátyás király halála után magyar királynak is megválasztották.
A tehetetlen, akaratgyenge uralkodót bólogató válaszaira a lengyel dobzse névvel csúfolták (lengyelül „dobzse” = „jól van”). Uralkodását a királyi hatalom gyengesége jellemezte, a központi hatalom szétesett, Mátyás reformjainak nagy része megsemmisült, Kinizsi Pál szétverte a délen rabló, pusztító fekete sereget. Általánossá vált a bárók és a köznemesség közötti küzdelem. Helyette Szapolyai István, Bakócz Tamás és Szathmári György kormányzott. 1504-ben szélütés érte, így még kevésbé volt képes beleszólni az ország kormányozásába. 1514-ben helyzete rosszabbodása miatt kitört a Dózsa György vezette parasztháború, amit Szapolyai János erdélyi vajda csapatai vertek le.
Harmadik feleségétől, Candale-i Annától született Lajos herceg (1506-1526), a trónörökös, a későbbi II. Lajos. 1515-ben Ulászló, Habsburg Miksa és I. Zsigmond bécsi királytalálkozóján biztosította fia, a 9 éves Lajos trónutódlását Habsburg–Jagelló házassági szerződés értelmében.
A néphagyomány Ulászló nevéhez kapcsolja a „lacikonyha” elnevezést, pedig jóval régebbi hagyománya van. Az elszegényedett udvar viszonyait jól illusztrálja az a legenda, hogy a királyi éléskamra kiürültével a király kénytelen volt a pórnéphez fordulni ennivalóért. A királyt kiszolgáló, korabeli „gyorsétkezdét” nevezték gúnyosan Ulászló, azaz „Laci konyhájának”.
(forrás: wikipédia)