[2]A világtalálkozó vasárnapi programja a hagyományoknak megfelelően ezúttal is tüzijátékkal zárult. Ezen az estén azonban kettő is jutott azoknak, akik az estét a főtéren töltötték. A az első a nagyszínpadon volt, ahol az utolsó sztárvendég a Kowalsky meg a Vega lépett fel.
Esetükben a tüzijáték valódi és átvitt értelemben is helytálló, hiszen az együttes produkciója bővelkedik a pirotechnikai elemekben. Ugyan ez mondható el a zenéjükről, sodró lendületű előadásukról, ez pedig átvitt értelemben volt tüzijáték… nem is akármilyen.
Természetesen ezúttal is zsúfolásig megtelt a főtéri színpad előtti tér, természetesen az „állóhelyek” is mind is mind gazdára találtak. Arról, hogy a közönségben melyik korosztály volt többségben, az bizonyos hogy az állóhelyeken a legfiatalabbaktól, a középkorosztály tagjaikig mindenki képviseltette magát. A hangulat pedig fantasztikus volt, igaz ugyan, hogy onnan ahol én fotóztam nem nagyon láthattam át a legaktívabb rajongótáboron, azt viszont határozottan érezni lehetett, hogy nem unja magát a publikum.
Alkalmi fotóstársammal mi is megtaláltuk a magunk elfoglaltságát… alig győztük kapkodni a fejünket, hogy a lehető legtöbb érdekes momentumot megörökítsük. Az eredmény ezúttal is a galériában látható. (Egy technikai probléma miatt a képek egy része duplán szerepel a galériában, a hibát hamarosan kijavítjuk.) 
[2]Ezzel zárul az utolsó negyede is a koncertek bemutatásának. Hamarosan egy terjedelmesebb képanyag következik, amolyan hangulatjelentés-féle, ahol a számtalan érdekes és kedves pillanatot megörökítő képek egy részét gyűjtöm csokorba…